Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

pedig azt vonná maga után, hogy a balesetért felelős személy kártérítési kötelezettségének terjedelme attól az esetlegességtől függne, hogy a járadékot igénylő tartására egysorban köteles személyek a balesetet megelőző időben valamennyien eleget tettek-e a tartási kötelezettségüknek, vagy sem. Mindezekből következően tehát a baleset folytán meghalt személy által nyújtott tartás pótlására a károkozó általában csak olyan mértékben kötelezhető, amilyen mértékig a meghalt eltartó tartási kötelezettsége terjed. Természetesen a bíróságnak ilyen esetekben is mindig gondosan kell vizsgálnia az összes körülményeket, s a felek méltányos érdekeit, az életszerűség követelményeit, és a konkrét eset sajátosságait is szem előtt tartó megoldásra kell törekednie. [PK 925. sz., BH 1967/8. sz] 159. Elvesztett családjogi tartás címén kártérítést nem igényelhet a,z, akit a baleset folytán meghalt személy a törvénynél fogva nem volt köteles tartani, és aki arra nincs is ráutalva [Ptk. 358. §, Csjt. 60. § (1) bek., 65. §, Ptké. 58. § (2) bek.]. A felperesek arra hivatkozással, hogy az elhunyt fiúktól rendszeresen havi 500 Ft támogatást kaptak, és ettől a baleset miatt elestek, a MÁV ellen havi 500 Ft járadék megfizetése iránt pert tettek folyamatba. A kerületi bíróság a keresetet elutasította. ítéletének indokolása szerint a pénzbeli támogatás havi 500 Ft-os összege, valamint a támogatás rendszeressége nincs bizonyítva. Nem állapítható meg a felperesek ráutaltsága sem, mert keresetük, illetőleg jövedelmük a havi 1600 Ft-ot eléri, sőt meg is haladja. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy a felpereseknek 1964. január 1-től kezdődően 240 Ft járadékot fizessen. A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás helytálló. A Csjt. 60. §-ának (1) bekezdése értelmében az jogosult tartásra, aki magát eltartani nem tudja és akinek tartásra szorítható házastársa nincs. Elvesztett családjogi tartás címén és annak erejéig kártérítést csak az igényelhet, akit a baleset folytán meghalt személy törvénynél fogva tartani köteles volt, és akit a meghalt ténylegesen el is tartott. A Ptké. 58. §-ának (2) bekezdése szerint pedig a baleset következtében meghalt személy által eltartottak járadékot csak ráutaltságuk mértékének megfelelően igényelhetnek. Az igény elbírálásánál tehát azt kellett vizsgálni, hogy az elhunytat a felperesekkel szemben törvényen alapuló tartási kötelezettség terhelte-e, az elhunyt a felpereseket ténylegesen tartotta-e, végül, hogy a felperesek rá vannak-e utalva a tartást pótló járadékra. Általában bármelyik, de az első és harmadik feltétel hiánya mindenképpen a járadék iránti igény alaptalanságát eredményezi. A perben merültek fel olyan adatok (bizonyítékok), amelyek szerint az elhunyt a szülei részére havi 500 Ft-os támogatást nyújtott, amelytől azok a baleset folytán elestek. Az azonban nem állapítható meg, hogy az elhunyt törvényes tartási kötelezettsége alapján nyújtotta szüleinek a pénzbeli szolgáltatásokat. A Csjt. 65. §-a szerint a kötelezett a tartás teljesítéseképpen köteles anyagi viszonyaihoz képest a jogosultat mindaz239