Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

tosságára és a kártérítés létfenntartási céljára tekintettel időszakonként, járadék alakjában kell megfizetni. A baleseti járadék létfenntartást szolgáló jellegéből következik, hogy nem használható fel tőkegyűjtés céljára. Ezért a Ptk. 280. §-ának (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a jogosult a hat hónapnál régebben lejárt és alapos ok nélkül nem érvényesített részleteket bírósági úton többé nem érvényesítheti. A baleseti járadék iránti igényt tehát — az elévülési időn belül — viszszamenőlegesen csak a Ptk. 280. §-ának (3) bekezdésében meghatározott korlátok között érvényesíthető bírósági úton. A jövőben esedékes járadék tekintetében viszont a Pp. 122. §-ának (2) bekezdésében foglalt az a rendelkezés jön figyelembe, amely szerint tartásdíj, járadék és más időszakos szolgáltatás iránt indított perben a marasztalásra irányuló kereseti kérelem a le nem járt szolgáltatásokra is előterjeszthető. Az arra az álláspontra helyezkedés, amely szerint az elévülési határidő minden egyes járadékrészletre vonatkozóan ezek esedékessé válásával kezdődik, annak a jogpolitikai célnak a megvalósulását hiúsítaná meg, amelyet a törvényhozó az elévülés jogintézményével el kívánt érni. Ez az álláspont ugyanis arra a nem kívánatos eresményre vezetne, hogy a járadékkövetelés elévülése soha sem következnék be, az ilyen igény tehát — a felelősség jogalapja tekintetében is — valójában korlátlan ideig érvényesíthető volna, azonban természetesen csak a Ptk. 280. §-ának (3) bekezdésében megszabott korlátok között. A baleset a tapasztalatok szerint általában fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatásával kapcsolatban következik be. Az ilyen tevékenységből származó kárért való — az általánosnál szigorúbb — felelősségre a Ptk. 345. §-ának (4) bekezdése hároméves (az általánosnál rövidebb) elévülési időt állapított meg. A törvényhozói szándék nyilvánvalóan nem irányult arra, hogy az említett elévülési idő éppen a legtipikusabb esetekben sohase kerüljön alkalmazásra. A károsultat semmi hátrány nem éri annak folytán, hogy a baleseti járadék iránti követelésének elévülési ideje — az egész igényre vonatkozóan — már akkor elkezd folyni, amikor a baleseti eredetű munkaképességcsökkenése, illetőleg munkaképtelensége keresetkiesésre (jövedelemkiesésre) vezet. Az ezzel ellentétes megoldás viszont a kárért felelős személyt hozná a jogalap tekintetében való védekezését (a felelősség alól egészben vagy részben mentesítő körülmények bizonyítását) illetően méltánytalanul nehéz helyzetbe [PK 924. sz., BH 1967/8. sz.] 158. a) Báleseti járadékot áltálában az követelhet, akivel szemben a baleset következtében meghalt személynek a baleset idején tartási kötelezettsége állott fenn, és akinek tartásáról a baleset következtében meghalt személy ténylegesen gondoskodott is. Ha azonban a báleset következtében meghalt személy a halálát megelőzően a bírósági határozattal megállapított tartási kötelezettségének megszegésével nem nyújtotta ténylegesen a tartást, vagy ha a tartásra jogosult akadályozva volt a tartási igénye érvényesítésében, illetőleg ezt az igényét a tartásra köteles személlyel szemben menthető okból nem érvényesítette, ilyen esetben a tartásra jogosult — az egyéb felté236