Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

utóbbinak az előnyeit a károsult elsősorban akkor élvezi, ha a nyugellátás legalább részben azt a terhet enyhíti, amelyet társadalombiztosítási jogviszony hiányában a közreható hibája folytán a kártérítési jogviszonyban egyébként teljes mértékben neki kellene viselnie. Ha kizárólag a károsult a hibás a kár bekövetkeztében, tehát senkivel szemben sem léphet fel kártérítési igénnyel, a társadalombiztosítási szolgáltatásokban ettől függetlenül teljes mértékben részesül. Nem fosztható meg a dolgozó a társadalombiztosítás előnyeitől csak azért, mert a kár bekövetkeztében rajta kívül más személy is hibás. Márpedig a társadalombiztosítás előnyeit a kármegosztásos esetekben a károsult csak akkor élvezheti, ha a kártérítési jogviszony alapján a kárért felelőstől meg nem térülő, de ténylegesen elszenvedett kára a társadalombiztosítás folytán csökken. Amellett, hogy a társadalombiztosítás csak így tölti be igazán a rendeltetését, a prevenció elvének az érvényesülése szempontjából is ez a megoldás mutatkozik helyesnek mind a károkozó, mind a károsult vonatkozásában. A kárért felelős személy így nem mentesül a felelőssége mértékéhez igazodó kárviselési kötelezettsége alól, de a károsult is érdekelt marad abban, hogy minél kisebb mértékben legyen okozója a saját kárának. Mindezekből következik, hogy a bíróság akkor jár el helyesen, ha kármegosztás esetén a járadékigénnyel fellépő károsult javára a teljes kár (keresetveszteség, jövedelemkiesés) és a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló jogszabályok alapján folyósított nyugellátás között mutatkozó különbözetnek a kármegosztás aránya szerint a kárért felelős személyre eső részét ítéli meg. A Ptké. 58. §-ának (1) bekezdése szerint az, akinek munkaképessége baleset folytán csökken, csak akkor követelhet járadékot, ha a baleset utáni keresete a baleset előtti keresetét — neki fel nem róható okból — nem éri el. Ez a rendelkezés nem alkalmazható akkor, ha a balesetet szenvedett a balesetből eredő jelentős testi fogyatkozása ellenére rendkívüli munkateljesítménnyel éri el a baleset előtti keresetét. A baleseti járadék összegének meghatározásánál — természetesen — ezt a rendelkezést is figyelembe kell venni. Ebből pedig az is következik, hogy a károsultnak a baleset utáni és nem rendkívüli munkateljesítménnyel elért keresete, valamint a társadalombiztosítási nyugellátás és a megítélt járadék együttes összege nem haladhatja meg a károsult baleset előtti keresetét. A káresemény folytán munkaképtelenné vagy csökkent munkaképességűvé vált személy járadékigényével kapcsolatban kifejtettek megfelelően irányadók a baleset következtében meghalt személy által eltartottak járadékigényét illetően is. E vonatkozásban azonban a Ptké. 58. §-ának (2) bekezdésében foglalt azt a rendelkezést is figyelembe kell venni, amely szerint a baleset következtében meghalt személy által eltartottak csak a ráutaltságuk mértékének megfelelően igényelhetnek járadékot. A dolgozók betegségi biztosításáról szóló 1955. évi 39. sz. tvr. végrehajtása tárgyában kiadott 71/1955. (XII. 31.) MT sz. rendeletnek a 18/1966. (VI. 23.) Korm. sz. rendelet 7. §-ával módosított 74. §-án ala232