Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)
felől: felelős magával a károsult dolgozóval (tartásra jogosult hozzátartozójával) szemben, másfelől: a baleset folytán a dolgozó részére megállapított nyugellátás tekintetében a társadalombiztosítási szervvel szemben. Mindkét irányú felelőssége közvetlen, maga a jogszabály függetleníti a nyugellátást folyósító szerv megtérítési igényét a károsult dolgozónak vagy hozzátartozójának kártérítési követelésétől. Ezek az új rendelkezések vetették fel a gyakorlatban azt a kérdést, hogy az új jogi szabályozásra tekintettel mennyiben változott a károsultat megillető járadékösszeg meghatározásának a módja, illetőleg az új rendezés mellett a károsult milyen összegű járadékot követelhet a kárért felelős személytől. Az új jogszabályi rendezés folytán a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló jogszabályok alapján folyósított nyugellátások vonatkozásában megszűnt a törvényi engedmény, s a társadalombiztosítási szerv megtérítési igénye teljesen önállósult. A károsult követelése a társadalombiztosítási nyugellátás erejéig nem száll át a társadalombiztosítási szervre, hanem az is csak olyan arányban követelhet megtérítést a károkozótól, amilyen arányban annak a bekövetkezett kárért való felelőssége a károsulttal szemben fennáll. Az előbbi példánál maradva tehát az a helyzet, hogy a kárért felelős személy az új rendelkezések következtében nem a teljes 1000 Ft nyugellátást köteles megtéríteni, hanem ennek csak a 60%-át: 600 Ft-ot, mert csak 60%-ban felelős a károsulttal és ennek megfelelően a társadalombiztosítási szervvel szemben is. A példa szerint tehát a kárért felelős személy — figyelemmel a károsító esemény folytán keletkezett teljes kár havi 2000 Ft-os összegére és a kármegosztás 60—40%-os arányára — 1200 Ft erejéig tartozik felelősséggel a károsulttal szemben. Ugyanakkor azonban a társadalombiztosítási szervnek csak 600 Ft-ot köteles megtéríteni az 1000 Ft nyugdíjból. Ha a károsult által követelhető 1200 Ft-ba mégis a teljes 1000 Ft nyugdíjat kellene beszámítani (úgy, amint ez korábban a törvényi engedményhez igazodóan történt), ebben az esetben a kárért felelős személy összesen csak 800 Ft-ot fizetne (600 Ft-ot a társadalombiztosítási szervnek, valamint az 1200 Ft és az 1000 Ft különbözetét kitevő 200 Ft-ot a károsultnak), tehát 400 Ft-tal kevesebbet, mint amennyit a kárból neki a kármegosztás aránya szerint viselnie kellene. A károsulttal szembeni kártérítési (1200 Ft) és a társadalombiztosítási szervvel szembeni megtérítési (600 Ft) kötelezettség teljes különválásából, e jogviszonyoknak egymástól való függetlenítéséből az következik, hogy a károkozó a kárnak a kármegosztás aránya szerint őt terhelő részét (1200 Ft) köteles megtéríteni a károsultnak a kártérítési (felelősségi) jogviszony alapján, és ez a kötelezettsége csak olyan mértékben csökken, amilyen mértékben jogszabályi rendelkezés alapján a társadalombiztosítási nyugellátás tekintetében az azt folyósító társadalombiztosítási szervvel szemben megtérítési kötelezettsége áll fenn (600 Ft). A kárért felelős személy által a társadalombiztosítási szervnek megtérítendő összeget (600 Ft) feltétlenül be kell számítani a károsultnak egyébként járó összegbe (1200 Ft), mert a kárért felelős személy a kártérítési jogviszonyra vonatkozó szabályok értelmében csak a felelőssége mértékéig (1200 Ft) kötelezhető kártérítésre, s ha az általa a társada229