Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

154. A szokásos síremlék állításának költsége és a holttesttel eltemetett ruha értéke a kártérítésre kötelezettet terheli (Ptk. 358. §). A felperes a férjének bűncselekmény elkövetése folytán történt elvesztése által őt ért kár megtérítése iránt keresetet nyújtott be az elsőfokú bírósághoz. Ebben havi 236 Ft járadék, 4276 Ft síremlék és sírkereszt állítási költség, évi 100 Ft sírgondozási költség és a férjével eltemetett ruhaérték címén 1200 Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az elsőfokú bíróság az alperes kártérítési felelősségét megállapítva s a kármegosztást mellőzve az alperest havi 100 Ft járadék, továbbá halotti ruha értéke címén 1000 Ft, síremlék állítása címén 2000 Ft megfizetésre kötelezte, míg a felperes azt meghaladó keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen mindkét peres fél fellebbezett. A felperes a járadék összegének havi 486 Ft-ra, a síremlék és sírkereszt állítása címén járó kártérítés összegének pedig 3000 Ft-ra történő felemelését kérte. Az alperes az elsőfokú bíróság ítéletének a síremlék és sírkereszt állításával felmerülő költség, valamint a halotti ruha értékének megtérítésére vonatkozó része ellen fellebbezett. A felperes fellebbezése a járadék összegének felemelésére vonatkozó részében alapos, míg egyebekben mind a felperes, mind az alperes fellebbezése alaptalan. Az elsőfokú bíróság síremlék és sírkereszt állítási költség címén 2000 Ft megfizetésére kötelezte az alperest. Mivel ezt az összeget sem túlzottnak, sem alacsonynak nem lehet tekinteni, az megfelel a kialakult ítélkezési gyakorlatnak, sem a felperesnek e marasztalási összeg felemelésére, sem az alperesnek a kereset idevonatkozó részének elutasítására irányuló fellebbezése nem alapos. De nem alapos az alperes fellebbezése a felperes férjével eltemetett ruha értékének megtérítésére vonatkozó részében sem. Ez a tétel mint kár felmerült, s a megállapított összeg mindkét irányban mértéktartóan helyes. A MÁV iratai szerint ennek az ellenértékét nem térítették meg, s a felperes részére kiutalt segély nem azt a célt szolgálta, hogy az alperes idevonatkozó kártérítési felelősségét csökkentse, vagy megszüntesse. [Legf. Bír. Pf. I. 20 002/1966. sz., BH 1967/1. sz. 5150.] 155. A baleset következtében munkaképtelenné vagy csökkent munkaképességűvé vált személy által kártérítés címén igényelt járadék öszszegének meghatározása szempontjából a baleset előtti átlagkereset és a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló jogszabályok alapján folyósított társadalombiztosítási nyugellátás (nyugdíj, baleseti járadék, árvaellátás) között mutatkozó különbözetet kell olyan kárnak tekinteni, amelyet a balesetért felelős személy a felelőssége és a járadékot igénylő személy munkaképességcsökkenése arányában — az esetleges kármegosztásra is tekintettel — megtéríteni köteles. Ennek a figyelembevételével kell meghatározni a baleset következtében meghalt személy által eltartottakat megillető járadék összegét is. A kártérítés összegének meghatározásánál a fentiek szerint kell figyelembe venni a dolgozók betegségi biztosításáról szóló jogszabályok alapjáén folyósított segélyezési költségeket is. 15* 227