Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

Az a)—e) pontokban foglaltak az irányadók akkor is, ha a vad elejtése vagy elfogása jogtalanul (pl. vadorzó által) történt. [PK 902. sz. BH 1966/11. sz.] 151. Nincs akadálya annak, hogy a károsult a vadkár megtérítése iránti igényének a kárbecslő bizottságnál való bejelentése után keletkezett perben a kárigényét felemelhesse [1/1962. (II. 9.) Korm. sz. r. 51. §]. Az alperes az 1965. május 6-án észlelt vadkárok miatt A. község tanácsa végrehajtó bizottságánál a kárigényét bejelentette. Az 1/1962. (II. 9.) Korm. sz. rendelet 49. §-a értelmében megalakult vadkárbecslő bizottság 1965. május 13-án helyszíni eljárás keretében megállapította, hogy az alperes használatában levő 14 kat. hold 1302 fj-öl, továbbá 15 kat. hold 400 •-öl területű legelő, végül 4 kat. hold kaszáló területen 25%-os vaddisznótúrás található. A kaszálóban okozott kárt 15 q szénában, 1500 Ft értékben, a legelőben okozott kárt 7,5 kat. holdnak megfelelő várható 40 q termésben, összesen 9000 Ft-ban állapította meg. A két tétel együttesen 10 500 Ft-ot tesz ki, amelyből a bizottság 10%-ot levonásba helyezett, a kár összegét ennek megfelelően 9450 Ft-ban állapította meg. A megyei tanács vb mezőgazdasági osztálya 1965. május 31-én kelt határozatával a vadkárbecslő bizottság megállapításával egyezően a felperest 9450 Ft vadkár megfizetésére kötelezte. A felperes e határozat ellen keresetet nyújtott be az elsőfokú bíróságnál, 756 Ft erejéig a kárt elismerte, ezt meghaladóan az államigazgatási határozat hatályon kívül helyezését kérte. A bizonyítási eljárás során az elsőfokú bíróság által meghallgatott szakértő a legelőn és réten mutatkozó terméskiesésben jelentkező kár összegét 7896 Ft-ban állapította meg. Véleményében rámutatott arra, hogy az alperes nem jelentett be kárigényt a terület újra gyepesítésével kapcsolatban, bár az ilyen gyephiány külön munkaműveleteket kíván. A fűmag beszórásával való foltozás adott esetben szinte nélkülözhetetlen, mert ellenkező esetben a hiányos részeken gyengébb értékű füvek, gazok szaporodnak el. E szakvélemény alapján az alperes viszontkeresetet emelt a gyephiány pótlásával kapcsolatban felmerülő 6876 Ft költség erejéig, amelyből 6666 Ft a gyepesítéshez szükséges vetőmagnak, 210 Ft pedig az újragyepesítéssel kapcsolatos munkának az értéke. Az elsőfokú bíróság végzésével a viszontkereset tekintetében a pert megszüntette. Megállapította, hogy az alperes olyan további kárt érvényesített viszontkeresetében, amelyre nézve a kárbecslő bizottság adatokat nem vett fel, s éppen ezért a megyei tanács szakigazgatási szerve ezt az igényt nem is bírálhatta felül. Hivatkozott az elsőfokú bíróság arra, hogy az 1/1962. (II. 9.) Korm. sz. rendelet 51. §-ának (4) bekezdése értelmében a megyei tanács mezőgazdasági osztálya a kárt és a kártérítés összegét megállapítja, és a károkozót kötelezi, hogy a kárt 30 napon belül térítse meg. Az idézett törvényhely (5) bekezdése értelmében a határozat ellen államigazgatási úton fellebbezésnek nincs helye, de — jogszabálysértés esetén — a határozatot bíróság előtt keresettel lehet megtámadni. 221