Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

jogszabálysértések nem vezethetnek a károsult sérelmére. Ha tehát a keresetindítást megelőző eljárásban irányadó szabályokat az eljárt szervek meg is sértették, a Vr. 50. §-ában előírt határidőben bejelentett igény tekintetében a bíróságnak a jogvitát érdemben kell eldöntenie. d) A Vr. 51. §-ának — előbb már említett — (5) bekezdése értelmében a megyei mezőgazdasági szakigazgatási szerv határozatát jogszabálysértés esetében lehet a bíróság előtt megtámadni. A bírósági eljárás célja éppen az esetleg elkövetett jogszabálysértés orvoslása. A bíróságot az államigazgatási szerv határozatában tett megállapítások sem a kártérítés jogalapja, sem pedig annak összegszerűsége tekintetében nem kötik. A bíróság a bizonyítékokat szabadon mérlegeli, s a vadkár megtérítése iránti igényt a jogszabályok alapján, meggyőződése szerint bírálja el. Jogszabálysértésnek minősül az is, ha a megyei mezőgazdasági szakigazgatási szerv a határozata meghozatalánál nem vett figyelembe olyan kárt, amelyre a Vr. 50. §-a szerint megtörtént igénybejelentés hatálya kiterjedt. Ebből következik, hogy az ilyen kár megtérítése iránti igényét a károsult a bíróság előtt érvényesítheti. [PK 901. sz. BH 1966/11. sz.] 150. A vadászterületen elejtett, elfogott vagy elhullott vad annak a vadászatra jogosítottnak a tulajdonába kerül, amelyiknek a vadászterületén az elejtés, elfogás vagy elhullás történt, feltéve, hogy a vadászati jogosultsága erre a vadra kiterjed. Ilyen jogosultság hiányában a vad annak a más vadászterületen vadászatra jogosítottnak a tulajdonába kerül, amelyiknek a vadászati jogosultsága az elejtett, elfogott vagy elhullott vadra kiterjed. A Ptk. 128. §-ának (2) bekezdése szerint a vadászterületen elejtett, elfogott vagy elhullott vad a vadászatra jogosult tulajdonába kerül. Hasonlóképpen rendelkezik az erdőkről és vadgazdálkodásról szóló 1961. évi VII. tv. (a továbbiakban: Evt.) 34. §-ának (2) bekezdése is. A gyakorlatban bizonytalanság észlelhető a tekintetben, hogy az említett rendelkezés alkalmazása szempontjából vadászatra jogosítotton minden esetben az azon a vadászterületen vadászatra jogosítottat kell-e érteni, amelyen az elejtés, elfogás, illetőleg elhullás történt, vagy pedig azt a vadászatra jogosítottat, amelyiknek a vadászatra jogosultsága az elejtett, elfogott, illetőleg elhullott vadra vonatkozóan a jogszabály, illetőleg a haszonbérleti szerződés alapján fennáll. A Ptk. 128. §-ának (1) bekezdése és az Evt. 32. §-ának (1) bekezdése szerint a vad az állam tulajdona. Az Evt. 32. §-ának (2) bekezdése pedig kimondja, hogy a vadászati jog az ország egész területén az államot illeti. Az Evt. 33. §-ának (1) bekezdése továbbá úgy rendelkezik, hogy az állam a vadászati jogot állami erdőgazdaságok, állami vadgazdaságok és állami gazdaságok útján saját kezelésben (üzemi kezelés), vadásztársaságok részére történő haszonbérbeadás, illetőleg termelőszövetkezetek részére történő átengedés, végül bérkilövés útján hasznosítja. A bérkilövés azonban a vadászati jog hasznosításának sajátos módja (a bérkilövő vadgazdálkodási tevékenységet nem fejt ki), ezért a vadgazdálkodásról és a vadászatról szóló 1/1962. (II. 9.) Korm. sz. rendelet 229