Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

A bizonyítás eredménye alapján kétségtelen, hogy nem úgy jártak el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A tanulók a perbeli napon délelőtt szakköri foglalkozáson vettek részt. A balesetet okozó kiskorú a perbeli kihegyezett kerékpárküllőt a szakkörben karctűnek használta. Ez a szerszám maradt vele, és a délutáni iskolai oktatáson ezzel okozta a felperes fiának sérülését. Kétségtelenül nem várható el az, hogy az iskola a tanulók motozását naponta elvégezze. Az adott esetben azonban az elvárható gondosságot mégis megsértették. Politechnikai szakköri foglalkozáson a gyermekek olyan szerszámokkal is dolgozhatnak, amelyek veszélyesek, és azokkal sérüléseket is okozhatnak. Azt is figyelembe kell venni, hogy a foglalko­zás után a szerszámok, eszközök a gyerekeknél maradhatnak, azokat magukkal vihetik. Ennek megakadályozása érdekében fokozottabb el­lenőrzésre volt szükség, nehogy sérülési veszélyt jelentő szerszámok ma­radjanak a kiskorúaknál. A felügyelet ellátása során egyébként sem jártak el megfelelően, mert az órát tartó tanár csak a csengetést követően 3—5 perc késéssel ér­kezett a tanterembe. A perbeli káreset a becsengetés után, akkor követ­kezett be, amikor a tanulók a szünetet követően a tanterembe bevonul­tak, és ott tanári felügyelet nélkül várakoztak. A baleset után is lazasággal kezelték az ügyet, mert bár értesültek arról, hogy a felperes fiát tanulótársa megszúrta, és arról is, hogy az iskolaorvos nem volt benn, a kiskorút mégis csak később és akkor küld­ték orvoshoz, amikor az óra alatt rosszul lett. Az alperes kártérítési felelőssége tehát a Ptk. 352. §-ának (4) bekez­dése értelmében fennáll, mert az iskola felügyeleti kötelességét felró­hatóan megszegte. [Budapesti Fővárosi Bíróság 41. Pf. 20 563/1965. szl, BH 1966/1. sz. 4731.] 148. 7. Kártérítési felelősség megállapításánál jelentős körülmények, ha a nyilazással játszadozó gyermekek egyike kilövi a másik gyermek szemét (Ptk. 352. §). II. Kártérítés megítélése helyett kártérítési felelősség megállapítása (Pp. 123., 247. §). A peres felek egy házban laknak. 1964. március 31-én a délelőtti órák­ban a III. r. alperes — az akkor 12 éves, VI. osztályos általános iskolai tanuló —, az I. és II. r. alperesek fia, a ház udvarán többedmagával együtt játszott a felperes 11 éves, IV. osztályos általános iskolás fiá­val. A gyermekek két csapatra oszlottak, és egymásra nyilaztak. Minden gyermeknek saját nyila volt. A játék során a III. r. alperes által kilőtt nyílvessző megsértette a felperes gyermekének jobb szemét úgy, hogy a csatolt orvosi igazolás szerint a szem fényérzését ugyan megtartotta, de tárgy-látása nincs. A felperes a gyermeke jobb szeme látóképességének így történt el­vesztése miatt előbb csak az I—II. r. alpereseket kérte 20 000 Ft álta­lános kártérítés megfizetésére kötelezni, utóbb keresetét kiterjesztette a kiskorú III. r. alperesre is. A szülők felelősségét a szülői felügyelet elmulasztására alapította. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Álláspontjuk szerint az 213

Next

/
Thumbnails
Contents