Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

közvetlen felelősséggel nem tartozik és a kár megtérítésére irányuló megállapodás semmis. A bíróság kitanítási kötelessége a jogok helyes gyakorlására [Ptk. 339. § (1) bek., 345. §, 346. § (1) bek., 348. §, Pp. 3. §, PK 804/7. sz.]. A felperes 1500 Ft és járulékai megfizetése iránt indított pert a gépkocsivezető foglalkozású alperes ellen. Keresetében előadta, hogy 1964. június 15-én személygépkocsijával a MÉH vállalat telepén állt, amikor az ott dolgozó alperes az általa vezetett tehergépkocsival hátrafelé tolatás közben a személygépkocsinak ment, és azon 1500 Ft kárt okozott. A kár megfizetését az alperes vállalta, de nem fizetett. A későbbiek során a felperes bejelentette a járásbíróságnak, hogy az alperessel peren kívül egyezséget kötött, amelynek értelmében az alperes 1500 Ft kártérítési összeg, ennek kamata és 291 Ft költség megfizetésére kötelezte magát. A kártérítés összegét az alperes megfizette, a 291 Ft költséget azonban nem. Ezért keresetét módosította, s az alperest csupán 291 Ft megfizetésére kérte kötelezni. Az alperes a tárgyaláson szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg. A járásbíróság a felperes módosított keresetének helyt adott, és lényegében a Pp. 136. §-ának figyelembevételével megállapított tényállás alapján az alperest az általa állítólag vállalt 291 Ft megfizetésére kötelezte. A fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A perben eljárt bíróság a kereset elbírálásánál alkalmazásra kerülő jogszabályok szempontjából figyelmen kívül hagyta, hogy az adott esetben két gépkocsi összeütközéséből keletkezett a kár, s nincs tisztázva, hogy a felperesi gépkocsi működésben volt-e, továbbá, hogy az alperes által vezetett — s állítólag kártokozó — tehergépkocsinak az alperes-e az üzembentartója. Márpedig ezek a körülmények az alperes — mint munkavállaló — kártérítési felelőssége és az üzemben tartó kártérítési felelősségének mérve szempontjából nem közömbös tényezők. Ha a felperes személygépkocsija valóban nyugalmi állapotban volt, akkor a kárért — a Ptk. 345. §-a alapján — az alperes által vezetett gépkocsi üzembentartója a felelős, az alperes közvetlen felelőssége pedig a felperessel szemben szóba sem jöhet. Ha mindkét gépkocsi mozgásban volt, akkor a Ptk. 346. §-ának (1) bekezdéséhez képest a felelősség kérdésében a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében s emellett a Ptk. 348. §-ában foglaltak az irányadók. Minthogy szándékos bűncselekményről a per eddigi adatai szerint nem lehet szó, az alperes közvetlen felelősséggel a felperessel szemben ez esetben sem tartozik. Mindkét esetben tehát az alperes felelőssége csak a munkáltatójával szemben áll fenn az utóbbi által megtérítendő kár tekintetében, éspedig a munkajogi szabályok szerint. A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 804/7. sz. állásfoglalása szerint (BH 1961. évi 8—9. sz.) semmis az a megállapodás, amelyben az alkalmazott a munkakörében vagy hatáskörében harmadik személynek okozott kár megtérítését a Ptk. 348. §-ának (1) és (2) bekezdésében megállapított feltételek fennállása nélkül vállalta magára. A bíróságnak ezért a felperest a Pp. 3. §-a értelmében figyelmeztetnie kellett volna, hogy a keresetét az üzembentartóra terjessze ki, és a kártérítési felelősséget 206