Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

133. Mérgező anyaggal történő (vegyszeres) permetezéssel a méhállományban okozott kárt a fokozott veszéllyel járó tevékenység szabályai szerint kell megtéríteni (Ptk. 345. §). Az alperes állami gazdaságnak 40 kat. hold gyümölcsöse van. A gyümölcsösében 1964. május 21-én Wofatox, Ekatox stb. Parathion típusú méregtartalmú növényvédő szerekkel permetezést végzett. Ebben az időszakban a gyümölcsfák már elvirágoztak, a gyümölcsös aljnövényzetében levő repce azonban teljes virágzásban volt. A permetezést megelőzően az alperes 30 kat. holdon beszántotta az aljnövényzetet, és a permetezéskor már csak 10 kat. holdon volt virágzó repce. A felperesek méhészek. Méheiknek röpkörzetébe beleesett a 10. kat. hold repce aljnövényzetű gyümölcsös. Az alperes 1964. május 18-án kelt levelében értesítette a járási tanács vb-t és a községi tanács vb-t, hogy „bekerített gyümölcsösében a folyó évben a fent felsorolt szerekkel permetezni fog, s minthogy „ezek mérgező anyagok", kérte az értesítés közhírré tételét. A községi tanács vb az alperes értesítését 1964. május 19-én vette át, és május 21-én az értesítés tartalmát a község több pontján dobszó útján kihirdette. A felperesek észlelték, hogy 1964. május 21-én, majd ezt követően május 24-ig bezárólag méheikben nagyarányú elhullás van. Május 26-án jegyzőkönyvet vettek fel az elhullás tényéről, majd mén-hullákat küldtek be az Országos Állategészségügyi Intézethez. Az intézet azt a vizsgálati megállapítást közölte, hogy a méhek elhullását a gyümölcsfákról az aljnövényzetre hullott Wofatox méreganyag okozta. A felperesek a méhek elpusztulása miatt kártérítési követeléssel léptek fel az alperessel szemben. Az elsőfokon eljárt járásbíróság a szakértői vélemény alapján megállapította, hogy az I. és II. r. felperest külön-külön 2000 Ft, a III. és VI. r. felperest külön-külön 5000 Ft, a IV. r. felperest 1520 Ft, az V. r. felperest pedig 1200 Ft kár érte. A járásbíróság a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján az alperes kártérítési felelősségét megállapította, mert átiratának szövege pongyola volt, s ebből a községi tanács nem tudta niegállapítani, hogy a permetezés mikor történik. A járásbíróság megállapítása szerint a felperesek nem tettek eleget kárenyhítési kötelezettségüknek (Ptk. 340. §), mert nem érdeklődtek a községi tanácsnál a permetezés idejéről és a veszély nagyságáról. Ezekre a körülményekre tekintettel a járásbíróság a kárt a felek között fele-fele arányban megosztotta. A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és annak megállapítása mellett, hogy a keletkezett kár 50%-áért a községi tanács, 10%-áért pedig a felperesek felelősek, az alperest csupán az elsőfokú bíróság által megállapított és általa is elfogadott kárösszeg 40%-ának megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a községi tanácsot mulasztás terheli azért, mert az alperestől az értesítés hiányos szövegének ismeretében a permetezés kezdő időpontjának pontos megjelölését nem követelte meg, továbbá, mert az alperesi bejelentés szövegétől eltért, és az alkalmazásra kerülő növényvédő szereket nem sorolta fel, és végül mert a felpereseket védekezésre személy szerint nem hívták fel. A másodfokú bíróság a felperesek mulasztását is a járásbírósággal egyezően minősítette, ennek súlyát azonban 13* 295