Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

Ugyancsak a nyomozati eljárás során D. F. BM alkalmazott, aki a baleset után — járőrszolgálatban — a helyszínen megjelent, azt vallotta, hogy az ott levő személyek elmondták: a kerékpár a betonon volt, de azt elvették onnan, hogy a forgalmat ne akadályozza. A helyszíni szemle jegyzőkönyve szerint maga az alperes is azt mondta kihallgatása alkalmával, hogy a kerékpár első kereke az úttest szélén a betonon állt; ekkor kikerülte, és egy csattanást hallott. Ezekből a peradatokból az látszik megállapíthatónak, hogy a felperes a baleset idején az útpadkán volt, a kerékpárja pedig — legalábbis részben — az úttesten. így pedig abból a körülményből, hogy az öszszeütközés nyomai a gépkocsi oldalán jelentkeztek, még nem lehet teljes bizonyossággal arra következtetni, hogy a felperes hirtelen, féktávolságon belül lépett az alperesi gépkocsi elé. Nem fogadható el tehát megnyugtatóan a bíróságnak az a megállapítása, hogy a balesetet az alperesi veszélyes üzem működésén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő. Az idézett peradatokhoz képest a felperes balesete bekövetkezhetett úgy is, hogy az alperesi gépkocsivezető a legalábbis részben az úttesten álló kerékpár kikerülését nem a kellő biztonságot nyújtó oldaltávolságban végezte, és a beszélgetésbe merült felperest megelőzési szándékára megfelelően nem figyelmeztette. A Legfelsőbb Bíróság mindezeknél fogva a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése mellett az ügyet új eljárás végett visszautalta a másodfokú bírósághoz. [P. törv. I. 20 519/1965. sz., BH 1966/1. sz. 4729.] 128. Felelősség fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatása közben keletkezett bálesetből eredő kárért (Ptk. 345. §, KRESZ 42. §). A felperes 1965. július 5-én építési anyagot szállított készülő lakóházához Sz. P. fuvarossal, annak egylovas kocsiján. A megrakott lovaskocsi az úttest jobb oldalán lépésben ment, mögötte pedig kerékpárját maga mellett tolva a felperes haladt. Ott, ahol az úttest már kissé emelkedik, a felperest és a lovaskocsit az alperes által üzemben tartott tehergépkocsi előzni akarta. A gépkocsi az esőzéstől nedves, nyálkás úton mintegy 30—35 km/óra sebességgel haladt. Amikor a tehergépkocsi már megközelítette a felperest és az előtte haladó lovaskocsit, váratlanul feltűnt a lovaskocsi előtt az úttesten a beavatkozó, aki az úttest menetirány szerinti jobb oldali járdáról átlósan haladt át, szinte szembe az alperesi tehergépkocsival az úttest másik oldalára. Az alperes gépkocsivezetője — annak érdekében, hogy el ne üsse a beavatkozót — hirtelen jobbra rántotta a gépkocsi kormányát, s a lovaskocsi és a kerékpárját toló felperes közé próbált behajtani, de ez nem sikerült, mert nem volt elég hely. Ennek következtében a tehergépkocsi jobb oldalával elütötte a felperest, a gépkocsi bal elejével megtaszította a lovaskocsit, és egy távbeszélő oszlopnak ütközve csak az árokban állott meg. A baleset során a felperes koponyaalapi törést, ablakos bordatörést, jobb oldali karidegbénulást, csigolya zúzódást, lábfejsérülést, agyrázkódást és egyéb kisebb sérüléseket szenvedett. Igen súlyos, életveszélyes 186