Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

ta. A bányaművelés következtében a pincék megrongálódtak, ezért a felperesek a K. városi tanács vb igazgatási osztályán kártalanítási eljárást tettek folyamatba. Ennek során kérték, hogy az alperes a pincéket állítsa helyre, hogy azok eredeti rendeltetésüknek megfelelően legyenek használhatók, vagy megfelelő cserepincéket juttasson számukra. Az alperes pénzbeli kártalanítást ajánlott fel és bár a felperesek arra hivatkoztak, hogy a felajánlott kártalanítási összegből a pincéket nem tudják helyreállítani, a K. városi tanács vb igazgatási osztálya felajánlott kártalanítási összegeket állapította meg a felperesek részére. A felperesek keresetükben az államigazgatási határozat megváltoztatását és az alperesként perbevont B. Szénbányászati Trösztöt különböző összegű kártalanításra kérték kötelezni. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Tagadta, hogy a bányaműveléssel okozati összefüggésben állóan nagyobb mérvű kár keletkezett a felperesek pincéiben, mint aminek megfelelő összegű kártalanítást az államigazgatási hatóság már megállapított. Az elsőfokú bíróság az államigazgatási határozatot megváltoztatta, a felperesek keresetének részben helyt adott, s az alperest különböző összegű kártalanítás fizetésére kötelezte. A Legfelsőbb Bíróság elnöke az ügyet — a Pp. 23/A §-a alapján — másodfokú elbírálás céljából a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe vonta. A fellebbezések az alábbiak szerint alaposak. Az irányadó tényállás szerint az alperes a bányaművelést olyan módon folytatta, hogy ennek következtében és ezzel okozati összefüggésben az I—II. r. és a XIII. r. felperesek pincéiben károsodás keletkezett, tehát a nevezettek javára kártalanítást köteles fizetni. A bányászatról szóló 1960. évi III. tv. (a továbbiakban: Bt.) 42. §-ának (2) bekezdése szerint: a bányászati tevékenység folytán másnak okozott kárt meg kell téríteni. A Bt. 44. §-a értelmében: bányakár megállapítása, valamint az ennek fejében járó kártalanítás felől — megegyezés hiányában — az illetékes tanács végrehajtó bizottsága igazgatási osztálya a kisajátítási jogszabályok megfelelő alkalmazásával határoz. A kisajátítási kártalanításról az 1965. október 1. napján hatályba lépett 1965. évi 15. sz. tvr. (a továbbiakban: Tvr.) és az ennek végrehajtása tárgyában kiadott 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. rendelet (a továbbiakban: R.) rendelkezik. Az R. 96 §-ának (2) bekezdése szerint: ha a kártalanításra vonatkozóan e rendelet hatálybalépéséig egyezség nem jött létre, vagy a bíróság jogerős határozatot nem hozott, a kártalanításra a Tvr. és e rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni. Az R. 43. §-a szerint viszont a lakó- és gazdasági épületek értékének meghatározásához meg kell állapítani az újraelőállítási költséget, s azt csökkenteni kell az épület műszaki állapotától és élettartamától függő avulását kifejező tényezővel; az így kiszámított értéket kell az épület értékét befolyásoló egyéb tényezők alapján módosítani. Az adott ügyben a szakértő által elkészített szakvélemény — amelyet az elsőfokú bíróság ítélkezése alapjául elfogadott — döntően a forgalmi értékre hivatkozott, azon alapult. Ezzel szemben az R. 43. §-ában foglaltak szerint nem elsősorban a forgalmi értékre alapítottan 12* 179