Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A megalapozatlanság és törvénysértés címén emelt törvényességi óvás alapos. A perben eljárt bíróságok helyesen foglaltak állást abban a kérdésben, hogy a felperes felelősségének az elbírálásánál a Ptk. 345. §-át nem lehet alkalmazni, mert az adott esetben a baleset nem hozható összefüggésbe a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatásával. Nem alapos azonban a törvényességi óvásnak az a része, amely tévesnek tartja azt az álláspontot, hogy a felperes felelősségének elbírálásánál a KRESZ 63. §-ának (1) bekezdésében írt rendelkezésnek a felperes alkalmazottja által történt megsértése jogilag jelentős ténynek nem minősül. A felperes polgári jogi felelősségének az elbírálásánál a fennálló tényleges helyzetet kell értékelni. A perben feltárt adatok alapján aggálytalanul megállapítható, hogy a felperes tehergépkocsijának a vezetője az úttestnek a tehergépkocsi menetirányát tekintve nem a jobb, hanem a bal oldalán állt meg, és várakozott. A felperes alkalmazottja tehát ezzel az eljárásával a KRESZ 63. §-ának (1) bekezdésében és 67. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezést megsértette, ezt az alkalmazott terhére a szabálysértési hatóság jogerősen meg is állapította, és ezért megbírságolta. Ez a jogszabályellenes magatartás a polgári jogi felelősség megítélésénél jogilag jelentős ténynek minősül, mert ez is közrehatott az N. L.-nek jogellenesen okozott kár bekövetkezésében. Az is megállapítható a per adatai alapján, hogy B. I. és S. V. égették a nedves tengeriszárat, amelynek a füstje az úttesten szabálytalanul várakozó tehergépkocsit teljesen eltakarta, és hogy a nevezettek a felperes alkalmazottai voltak. Tény az is, hogy a felperes alkalmazottai nem tettek semmit abban a vonatkozásban, hogy az úttesten közlekedőket az általuk előidézett veszélyes helyzetre megfelelően figyelmeztessék. Annak ellenére, hogy a kérdéses esetben kora délutáni derült idő volt, az álló tehergépkocsit ki kellett volna világítani, mert a KRESZ 67. §-ának (1) bekezdése a világítást arra az esetre is előírja, amikor a látási viszonyok szükségessé teszik, ez pedig az adott esetben a füstfelhőre tekintettel fennállott. A felperes polgári jogi felelőssége a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése és a 348. §-ának (1) bekezdése alapján fennáll. A perben feltárt adatok alapján azonban az is megállapítható, hogy N. L., az alperes biztosított tagja sem járt el úgy a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható volt. N. L. segédmotoros kerékpáron közlekedett. Ez nem minősül fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatásának. N. L. felelősségének elbírálásánál tehát szintén a Ptk. általános kárfelelősségi szabályait kell alkalmazni. Bár N. L. segédmotoros kerékpárján csökkentett sebességgel közlekedett, de nem úgy járt el, ahogy az az adott esetben általában elvárható volt. A KRESZ 57. §-ának (2) bekezdése szerint ugyanis a jármű sebességét — a biztonságos közlekedésre vonatkozó szabályok szem előtt tartásával — úgy kell megválasztani, hogy az megfeleljen a látási, forgalmi és útviszonyoknak, és ne igényeljen nagyobb féktávolságot, mint amekkora a belátható útszakasz hossza. A (8) bekezdés pedig úgy rendelkezik, hogy az adott forgalmi és útviszonyok figyelembevételével 175