Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)
venni a Ptk. 115. §-át sem, mivel az csak a tulajdonjogra mondja ki, hogy nem évül el. Ezzel szemben a követelések elévülésére a Ptk. 324. §-a az irányadó, tehát az 5 év. Adott esetben az elévülés megszakadásának a Ptk. 327. §-ában felsorolt feltételeire még hivatkozás sem történt, vagyis az elévülés megszakítás nélkül bekövetkezett. Az elsőfokú bíróság ítéletét támadó felperesi fellebbezés alapos. A felperes keresetéből és az ügy egyéb adataiból nem lehet kétséges, hogy a felperes tulajdoni igényt érvényesít a perben, visszavezetve igénye jogalapját arra az általa állított tényre, hogy a szülők vagyona a néhai apa nevére történt bejegyzés ellenére is — jogilag — a házastársi vagyonközösséghez tartozott. Amennyiben ugyanis sikerül bizonyítania a felperesnek a néhai szülők vagyona vagyonközösségi jellegét, az anyai részből neki járó illetőség erejéig az ipso iure öröklés folytán — és ezen a címen — tulajdonosnak kell őt tekinteni. A Ptk. az általános elévülési idővel kapcsolatban kétféle módon különböztet. A 115. § kimondja, hogy a tulajdonjogból folyó igények — mint pl. a jogellenes beavatkozás megszüntetése, dolog visszakövetelése — nem évülnek el, a Ptk. 324. §-a pedig 5 éves határidőt szab meg a követelések elévülésére. Ehhez képest tehát nyilvánvaló, hogy az öröklési jogi igények tekintetében is különböztetni kell a tulajdoni és a kötelmi jellegű öröklési igények között az elévülés szempontjából. E szerint nem évül el az állagöröklésre, dologi hagyományra irányuló igény, mert tulajdoni jellegű alakban gyökerezik, — ezzel szemben 5 év alatt elévül pl. a kötelesrész, kötelmi hagyomány stb. iránti igény, mert ezeknek kötelmi jellegű alapjuk van. A felperes igénye az előbb említett ketegóriába tartozik, minthogy a követelése öröklési jogra alapított tulajdoni igényre irányul, amelynek szabad érvényesülési útjában jelenleg a néhai apa írásbeli magánvégrendelete áll. A Ptk. 654. §-a akként rendelkezik, hogy a jogosult a végrendelet érvénytelenségének, illetőleg hatálytalanságának megállapítására irányuló igényét bármikor érvényesítheti. A Ptk. 653. §-a értelmében azonban ilyen igényt csak az érvényesíthet, aki az érvénytelenség vagy hatálytalanság esetében maga örököl. Ebből a megfogalmazásból nyilvánvaló, hogy ez a jogszabály tulajdoni viszonyt keletkeztető öröklés jogi kérdést szabályoz. Az ipso iure öröklés intézménye — amelyet a Ptk. fenntartott — minden további nélkül keletkezteti a tulajdonosi jogviszonyt. Ebből s az előbbi bekezdésben kifejtettekből következik, hogy a végrendelet megtámadására sem lehet olyan határidőt megállapítani, amely meghiúsítaná az öröklési igény érvényesítését, — nem kötelmi jellegű igényről lévén szó. Az elévülés tehát nem lehet akadálya az ilyen jellegű öröklési igény érvényesítésének, annak egyetlen korlátját jelenti a Ptk. 121. §-a szerinti elbirtoklás. A kifejtettekből következik, hogy az elsőfokú bíróság jogi állásfoglalása nem fogadható el, téves a jogvita eldöntése céljából választott kiindulási alap, ebből folyóan az elévüléssel kapcsolatos egész okfejtése. [Szegedi Megyei Bíróság Pf. II. 21 810/1966. sz., BH 1967/6. sz. 5334.] 11 Polgári Jogi Döntvénytár 261