Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

dődik. Ettől eltérő megoldás esetén indokolatlanul megrövidülne a szavatosság törvényben meghatározott időtartama. Ez irányadó akkor is, ha a kötelezett a dolog jelentősebb részét cseréli ki. Ilyenkor tehát — ellenkező megállapodás hiányában — a dolog kicserélt része tekintetében a szavatossági idő újra kezdődik. A fentiekből az is következik, hogy — ellenkező megállapodás hiányában — a dolog jelentősebb részének a kicserélése esetében is az egész dolog vonatkozásában meghosszabbodik a szavatosság időtartama a hiba közlésétől kezdődő azzal az idővel, amely alatt a jogosult a dolgot a hiba miatt rendeltetésszerűen nem használhatta. Ha pl. az eladó (illetőleg megbízottja) a motorkerékpár hibás motorját a szavatosság alapján kicseréli, a szavatosság időtartama az új motor tekintetében újra kezdődik, az egész motorkerékpár tekintetében pedig meghosszabbodik azzal az idővel, amely a motor hibájának az eladóval való közlésétől kezdve a motorkerékpár rendeltetésszerű használatának biztosításáig eltelik. e) Az ítélkezési gyakorlat nem egységes abban a kérdésben sem, hogy a szavatossági jogot érvényesítő nyilatkozattal (Ptk. 306. §) érvényesítettnek kell-e tekinteni a hibás teljesítésből eredő kár megtérítése iránti igényt (Ptk. 307. §) is. A Ptk. hibás teljesítés esetében a jogosult számára egyrészt az eredetileg kikötött szolgáltatás kikényszerítése, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás megbomlott egyensúlyának helyreállítása, illetőleg — végső soron — a szerződéses kapcsolat felszámolása érdekében szavatossági jogokat biztosít (305. §), másrészt pedig lehetővé teszi azt is, hogy a jogosult a hibás teljesítés folytán elszenvedett kárának a megtérítését követelhesse (307. §). A szavatosság alól a kötelezett nem mentheti ki magát annak bizonyításával, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható; a kártérítési felelősség alól viszont ezen a címen kimentésnek van helye. A szavatosság és a kártérítési felelősség között — az említett különbözőség ellenére is — szoros kapcsolat van: mindkettő a hibás teljesítésben megnyilvánuló szerződésszegésnek a törvényben meghatározott jogkövetkezménye, tehát mindkettő ugyanannak a jogellenes magatartásnak a hátrányos következményeit hivatott elhárítani. Ezért rendelkezik a Ptk. 307. §-ának (1) bekezdése akként, hogy hibás teljesítés esetén a jogosult a kárának megtérítését is követelheti, kivéve ha a kötelezett bizonyítja, hogy a hibátlan teljesítés érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A ki nem mentett hibás teljesítés tehát a szavatossági jogok mellett egyben megalapozza a hibás teljesítéssel okozott kár mégtérítése iránti igényt is. A kártérítési igény — a kötelezett csalárdságnak esetét kivéve — az alatt az idő alatt érvényesíthető, amelyet a törvény a szavatossági jogok érvényesítésére megszabott. A Ptk. 307. §-ának (2) bekezdése szerint ugyanis a jogosult a szavatossági jogok érvényesítésére megállapított határidők eltelte után kártérítést csak akkor követelhet, ha bizonyítja, hogy a kötelezett a teljesítésnél csalárd módon járt el. A Ptk. 307. §-a (1) és (2) bekezdésének egymással összefüggésben való értelmezése alapján — figyelemmel e rendelkezések szerkezeti felépí153