Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

tartásának a következményei alól anélkül, hogy a jogosultnak egyáltalán megnyílnék a lehetősége a jogos érdekei megvédésére. Ez nyilvánvalóan szemben állna a reális teljesítéshez és a minőségvédelemhez fűződő elsődleges érdekekkel. A Ptk. 306. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés egyik célja a szerződések gyors lebonyolításának a biztosítása volt. Nyilvánvalóan nem irányult azonban a törvényhozói szándék arra, hogy a jogszabály egyes hibák vonatkozásában kizárja a szavatossági jogok érvényesítését, és a kötelezettet a szerződésszegő magatartás jogkövetkezményei alól már eleve felmentse. Ez arra a jogpolitikai szempontból is helytelen eredményre vezetne, hogy a szolgáltatás természeténél fogva csak hoszszabb ideig tartó vizsgálat után felfedezhető hibák tekintetében a kötelezettet szavatossági felelősség egyáltalán nem terhelné, sőt a jóhiszemű megrendelő kijátszására, rosszhiszemű eljárásra nyílnék tág lehetőség. Mindezekre tekintettel olyan esetben, amikor a szolgáltatott dolog hibája jellegénél vagy a szolgáltatás természeténél fogva már eleve csak hosszabb vizsgálódás alapján ismerhető fel, a szavatossági nyilatkozat megtételére előírt hathónapos jogvesztő határidőt attól az időponttól kell számítani, amikor a szolgáltatott dolog hibája az átvételkor megkezdett gondos vizsgálat mellett egyáltalán felfelezhetővé vált. Ez az idő szükséges ugyanis ahhoz, hogy a jogosult a szolgáltatást mindenre kiterjedően megvizsgálhassa, s a teljesítés megfelelő vagy meg nem felelő voltáról valóban meggyőződhessék. A hibának hosszabb használat után való felfedezése azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy ugyanennyi idő volt szükséges a vizsgálat befejezéséhez. A jogosult az említett esetekben is a hiba felismerésétől számított nyolc napon belül köteles a szavatossági igényét érvényesítő nyilatkozatot megtenni. A fentiek nem vezethetnek a szavatossági határidő általános jellegű fellazulására, mert ez szemben állna azokkal a célkitűzésekkel, amelyeket a törvény a szavatossági határidő megállapításával meg kívánt valósítani. Ezért az említett megoldás alkalmazásánál igen körültekintően kell eljárni, s arra csak valóban indokolt esetben kerülhet sor. A kifejtettek jönnek figyelembe akkor is, ha a jogosult a Ptk. 307. §-a alapján a hibás teljesítés folytán elszenvedett kárának a megtérítését követeli. Ha azonban a jogosult bizonyítja, hogy a kötelezett a teljesítésnél csalárd módon járt el, a szavatossági határidők eltelte után is követelhet kártérítést. A csalárdság bizonyítása az elévülési idő lejártáig hosszabbítja meg azt az időt, amely alatt a jogosult a hibás teljesítésből eredő kártérítési igényét érvényesítheti. Ilyenkor a kártérítés keretében — az erre vonatkozó szabályok szerint — a teljes érdeksérelem orvosolható, ezért a jogosult a szavatossági jogait (Ptk. 305. §) már nem érvényesítheti. b) Bizonytalanság észlelhető az ítélkezési gyakorlatban a tekintetben is, hogy ha a jogosult a szavatossági igényét bejelentő nyilatkozatában csupán általánosságban utal a szolgáltatás hibás voltára, a szavatossági igénye milyen keretben tekinthető érvényesítettnek. Ugyancsak bizonytalanság tapasztalható abban a vonatkozásban is, hogy ha a jogosult a 149