Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

és a marasztalás összegét 1700 Ft-ra felemelte. Az e határozat ellen emelt törvényességi óvással az Elnökségi Tanács egyetért. A Ptk. 200. §-ának (1) bekezdése értelmében a szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. Polgári jogunkban tehát a szerződési típusszabadság elve érvényesül, ezért az áruforgalom, a tervszerű termékelosztás, a szükségletkielégítés a legváltozatosabb tartalmú — de természetesen a társadalmi érdekkel ellentétbe nem kerülő — szerződések útján bonyolódhat le. A gazdasági és társadalmi szükségleteknek megfelelően a szerződés elemei, a feleknek a szerződésen alapuló jogai és kötelezettségei, a szerződés tartalmát képező különféle szolgáltatások sajátosan kapcsolódhatnak, s ez az egész szerződésnek sajátos jelleget adhat. Az adott esetben is olyan tartalmú szerződés jött létre a felek között, amely nem vonható egyik intézményesített szerződéstípus fogalma alá sem. A felek megállapodása nem merült ki abban, hogy a felperes Állatforgalmi Vállalat egy üszőt eladott az alperes termelőszövetkezeti tagnak 8500 Ft-ért, s a vételár megfizetésére haladékot adott. A szerződés lényeges tartalmához tartozott az alperesnek az a kötelezettsége is, hogy a tenyészüszőt megfelelően — a szaporodást biztosító módon — gondozza, a szaporulatra a felperessel nevelési szerződést köt, az utódot 18—22 hónapos koráig neveli, majd annak átadásával törleszti a tenyészüsző ellenértéke címén fennálló tartozását. Nyilvánvaló, hogy a felek egész megállapodásának célja döntően éppen a szaporulat felnevelésének és a társadalmi szükségletek kielégítésére való fordításának biztosítása volt. E cél tényleges megvalósulását szolgálta a szerződés több rendelkezése. A felperes nemcsak a tenyészüszőre, hanem annak a szaporulatára vonatkozó tulajdonjogát is fenntartotta. Az alperes pedig kötelezettséget vállalt arra, hogy az üszőt és szaporulatát elidegenítéssel, levágással vagy más módon nem vonja el a „megállapodásban meghatározott cél elől". A felperes jogosult az üszőt és szaporulatát ellenőrizni, e célból az alperes köteles volt az állatokat a felperes által megjelölt gyűjtőhelyre szemlére felvezetni. A felek megállapodása nem szorítkozott tiszta adásvételre az üsző meddősége esetében sem. Az alperesnek a szerződésben vállalt kötelezettségei közé tartozott az is, hogy a felperessel hizlalási szerződést köt, ha az üsző meddő marad. Az említetteken túlmenően az alperes köteles volt „a törlesztésre kihelyezett üszőt és szaporulatát" a felperes javára biztosítani és a biztosítási díjat pontosan fizetni. A feleknek a szerződésben meghatározott jogai és kötelezettségei egymással szorosan összefüggnek, azok egymástól nem választhatók el, éspedig akkor sem, ha egyes kötelezettségek realizálódására (a szaporulat felnevelése, meddőség esetében az üsző hizlalása stb.) a tenyészüsző elpusztulása folytán az adott esetben nem is kerül sor. A felek megállapodását tehát csakis a maga egészében — annak célját is figyelembe véve — lehet szemlélni, ilyen szemlélet mellett pedig a perbeli szerződés pusztán adásvételnek nem minősíthető, bár abban fellelhetők az adásvétel elemei is. A vételár meghitelezése mellett létrejött adásvétel esetében adott kö116