Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

Cs. M. is elfogadta, így nem állapítható meg, hogy Cs. M. és az alperes között a felépítmény kártalanítása vonatkozásában egyezség jött létre. Még kevésbé lehet ezt megállapítani Cs. M.-né tekintetében, aki jelen sem volt az egyezségi tárgyaláson. Cs. M.-nek és feleségének nem vitásan a kisajátítási eljárás idejében adásvétel jogcímén a kisajátított ingatlan V4 részére már tulajdoni igé­nyük volt, a tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmük telekkönyvi szél­jegyzése is megtörtént, és csupán azért nem került a tulajdonjoguk be­jegyzésére, mert a közbejött kisajátítás ezt megakadályozta. Özv. S. K.­né a nevezettek kártalanítás iránti igényét elismerte, így nem volt jo­gosult a teljes ingatlanra nézve tulajdonosi nyilatkozatot tenni, Cs. M. és felesége pedig a felépítményért felajánlott kártalanítást nem fogadta el. Törvénysértő ennek folytán a másodfokú bíróság ítéletének az a ren­delkezése, amelyben a felépítmény után érvényesített többletkártalaní­tási igényt e felperesek vonatkozásában is elutasította. [P. törv. I. 20 369/1967. sz., BH 1967/9. sz. 5437.] 78. Ha a kisajátítási kártalanítási perben a felperes a fellebbezési el­járásban az addig érvényesített zöldkár igényét az addig nem érvénye­sített függőtermés értékére is kiterjesztette, az nem keresetváltozta­tás, hanem megengedett keresetfelemelés [1965. évi 15. sz. tvr. 15. §, 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. r. 12. §, Pp. 247. §]. A városi tanács vb igazgatási osztálya lakótömb céljára a felperes tu­lajdonában volt ingatlan kisajátítását rendelte el. A kisajátítással érin­tett tulajdonos az alperes által felajánlott kártalanítást nem fogadta el, többletigényét perben érvényesítette. A keresetnek részben helytadó elsőfokú ítélet ellen a felperes felleb­bezett. Fellebbezésében a zöldkárral összefüggő kereseti kérelmét fel­emelte a függőterméssel kapcsolatban felmerült kárával is, s e címen további 14 000 Ft kártalanítás megítélését kérte. Ezenfelül támadta az elsőfokú bíróság ítéletének reá nézve sérelmesnek tartott egyéb rendel­kezéseit is. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A fel­lebbezésben érvényesített függőterméssel kapcsolatos igényt elutasí­totta. Az ítélet indokolása arra utal, hogy a felperes ezt az igényt az első bírói eljárásban nem érvényesítette, márpedig az 1965. évi 15. sz. tvr. 15. §-a (2) bekezdésének megfelelően ezt az igényt is 30 nap alatt kel­lett volna érvényesíteni. E határozat ellen emelt törvényességi óvás alapos. A felperes keresetében a zöldkár fejében felajánlott kártalanítást meghaladó igényét a jogszabály által előírt határidőben érvényesítette. A kereseti kérelem alapjául szolgáló igazgatási határozat a zöldkár kö­rében csak a kisajátított telken volt fák, bokrok és szőlőtövek állagér­tékét vette figyelembe, s indokolásában kifejezetten megemlíti, hogy a függő zöldkár kártalanításával kapcsolatban külön határozatban intéz­kedik. Ez a külön határozat nyilvánvalóan nem született meg, mert a felperes fellebbezésében arra kérte a bíróságot, hogy az e címen részére járó kártalanítást az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. rendelet 12. §-a 110

Next

/
Thumbnails
Contents