Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963-1965 (Budapest, 1966)

alkalmazásának szempontjából igénybevehető lakrésznek azokat a lakóhelyiségeket lehet tekinteni, amelyeknek elvétele esetén is a bérlőnek megmaradó lakrész megfelel a bérlő jogos lakásigénye mértékének és az elvett lakrész alkalmas teljesen önálló lakás, de legalább is társbérleti lakás kialakítására, vagy a házban már bentlakó tulajdonos (egyeneságbeli rokona) lakásához való csatolásra. A 35/1956. (IX. 30.) MT sz. rendelet 75. §-ában foglalt rendelkezésből, valamint a 15/1957. (III. 7.) Korm. sz. rendeletben foglaltakból kétségtelen, hogy a személyi tulajdonban levő, szabad rendelkezésű lakásokra, a megjelölt kivételektől eltekintve, általában megfelelően alkalmazni kell a lakásügyi jogszabályok rendelkezéseit, s így elsősorban a személyi tulajdonban levő, tanácsi rendelkezés alatt álló lakásokra vonatkozó rendelkezéseket is. Azok a kedvezmények, előjogok, amelyek a személyi tulajdonost a tanácsi rendelkezés alatt álló lakások tekintetében megilletik, még indokoltabbak a szabad rendelkezésű lakások tulajdonosait illetően. Következik ez abból, hogy a jogszabály számos vonatkozásban lényegesen több jogot és jóval kedvezményesebb elbánást biztosít a szabad rendelkezésű lakás személyi tulajdonosának, mint a tanácsi rendelkezés alatt álló lakás személyi tulajdonosának. Kizártnak kell tehát tekinteni, hogy a jogalkotó hátrányosabb helyzetbe kívánta volna hozni azt a személyi tulajdonost, akit minden egyéb vonatkozásban fokozottabb kedvezményben részesített. A személyi tulajdonos szabad rendelkezési joga azt jelenti, hogy a tulajdonos elhatározásától függ a lakás mikénti hasznosítása, így különösen a bérleti jogviszony létesítése s a bérleti jogviszonyt létesítő szerződés feltételeinek meghatározása. Ebből a szabad rendelkezési jogból folyik a 35/1956. (IX. 30.) MT sz. rendelet 75. §-a (1) bekezdésének az a rendelkezése, hogy a szabad rendelkezésű lakásra a lakásügyi jogszabályoknak az igénybevételre, illetőleg a lakásigény mértékére vonatkozó rendelkezései nem vonatkoznak. Azokra a lakásokra azonban, amelyek csupán a 35/1956. (IX. 30.) MT sz. rendelet hatályba lépésével váltak szabad rendelkezésűekké, tehát amelyekre az 1956. november 1-ét megelőzően keletkezett bérleti jogviszonyt nem a tulajdonos szabad rendelkezési joga létesítette, hanem a kötött lakásgazdálkodás keretében hatósági igénybevétel és kiutalás érvényesült, nyilvánvalóan helytelen lenne, és a való helyzettel is ellentétben állana olyan jogkövetkeztetés levonása, hogy e lakásokat minden vonatkozásban, tehát az 1956. november 1-ét megelőzően keletkezett bérleti jogviszony tekintetében is szabad rendelkezésűeknek kell tekinteni. A 35/1956. (IX. 30.) MT sz. rendelet 75. §-ának (2) bekezdése az 1956. november 1-ével szabad rendelkezésűvé vált lakásokra a tulajdonos felmondási jogát azért ismeri el az ott megjelölt korlátok között, mert a szabad rendelkezési jog a bérleti jogviszony létrejöttét illetően nem érvényesülhetett. A kifejtettek alapján tehát az felel meg a helyes jogértelmezésnek, amely lehetővé teszi a 15/1957. (III. 7.) Korm. sz. rendelet 129. §-ában foglalt rendelkezés megfelelő alkalmazását az 1953. április l-e előtt épült, háromszobásnál nem nagyobb házban levő lakásra az 1956. november 1-ét megelőzően keletkezett bérleti jogviszony esetén. Az ilyen lakásokra ugyanis a szabad rendelkezési jog az 1956. november 1-ét megelőzően nem érvényesülhetett, s így a bérlő helyzete ugyanaz, mint a személyi tulajdonban levő, 327