Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963-1965 (Budapest, 1966)

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Ptk. 140. §-a szerint a tulajdonostársak mindegyike jogosult a dolog birtoklására és használatára; e jogokat azonban az egyik tulajdonostárs sem gyakorolhatja a többiek jogainak és a dologhoz fűződő törvényes érdekeinek sérelmére. A Ptk. 141. §-ának (2) bekezdése szerint a közös tulajdonban álló dolog hasznosításának módja felől a tulajdonostársak szótöbbséggel határoznak, a kisebbség azonban a határozatot megtámadhatja és ebben az esetben a Ptk. 144. §-ának (1) bekezdése értelmében a bíróság dönt. A Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiumának 822. sz. állásfoglalása szerint a tulajdonostársak között felmerült birtoklási és használati vitát a bíróságnak nagy körültekintéssel kell rendeznie. Döntő szempont kétségtelenül a tulajdoni hányad, de különösen a házingatlanok esetében nagy szerephez jutnak egyéb szempontok is. A kollégiumi állásfoglalás rámutat arra, hogy a lakáshasználati kérdéseknek a rendezésénél különösen nagy jelentősége lehet a személyes körülményeknek és a bennlakók számának, ami a tulajdoni hányad szerinti megosztástól eltérő megosztási módot is eredményezhet. A Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint — bár a jogos lakásigény mértékére vonatkozó rendelkezések ilyen esetekben nem irányadóak — a bennlakók számának egyes esetekben olyan döntő jelentősége is lehet, amely az épületben nem lakó tulajdonostárs birtokba és használatba bocsátása iránti kérelmének elutasítását eredményezheti. Ez különösen olyan esetekre vonatkozik, amikor mindkét tulajdonostársnak a közös épületben való lakása túlzsúfoltságot okozna, vagy azt egészségügyi, vagy erkölcsi szempontok teszik nem kívánatossá. Ellenkező esetben ugyanis a saját házában lakó résztulajdonost lényegesen kevesebb jogvédelem illetné meg, mint bármely bérlőt. (Egyébként a tulajdoni hányadot meghaladó lakáshasználat tekintetében a résztulajdonos — a másik résztulajdonossal szemben — általában a bérlő jogi helyzetében van.) Figyelemmel kell lenni továbbá arra is, hogy a tulajdonost a birtoklás joga nem illeti meg, ha ezt érvényes jogcímen más jogosult gyakorolni. A perbeli lakás két szobából és mellékhelyiségekből áll. A lakásban az alperes a feleségével és három gyermekével lakik. Az alperes — állítása szerint — asztmás megbetegedésben szenved. A jogerős ítélet alapján a felperes is jogosult feleségével és két gyermekével a lakásba költözni, ahol a jövőben a két szobában kilenc személy lakna. Ilyen lakáshelyzet kialakítása az alperes törvényes érdekeinek a súlyos sérelmét eredményezheti. A Legfelsőbb Bíróság több alkalommal rámutatott arra, hogy az ilyen tárgyú perekben nagy jelentősége van azoknak az érdekeknek, amelyek a résztulajdonosok személyi körülményeiből fakadnak, beleértve a lakásszükségletükből folyó érdekeket is. Csak a társtulajdonosok lakás, családi és szociális helyzetének alapos felderítése után dönthető el az a kérdés, hogy a társtulajdonosok vitája esetén miként alakuljon a lakást is magában foglaló ingatlan használata. A bíróság — bár az ítélet indokolásában arra hivatkozik, hogy e körülményeket kellően felderítette — a per eldöntése szempontjából igen lényeges kérdéseket nem tisztázott. Teljesen tisztázatlan, hogy a felperest milyen körülmények között helyezték Sz-re és a korábbi lakását miért bocsátotta a 64