Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963-1965 (Budapest, 1966)

szerződés jött létre. Ez az adásvételi szerződésre vonatkoztatva annyit jelent, hogy annak nem érvényességi feltétele a jogügyletnek „adásvételi szerződéseként való megjelölése, sem a szövegben az „eladom-megveszem" vagy hasonló kifejezések használata. Elegendő, ha az okirat egész tartalmából felismerhető, hogy a felek szerződési akarata ingatlan tulajdonjogának vételár ellenében történő átruházására irányult. Érvényesek tehát ebből a szempontból azok az adásvételi szerződések, amelyeket „Nyugta", — „Elismervény", — „Kötvény" stb. címmel a jogban járatlan személyek készítenek, feltéve, hogy az előbbiekben tárgyalt tartalmi követelményeknek megfelelnek. e) a Ptk. 386. §-a ingatlanok cseréje esetén a Ptk. 365—385. §-ait rendeli alkalmazni, a szerződést tehát ingatlanok cseréje esetén is írásba kell foglalni. A Ptk. 579. §-ának (2) bekezdése ingatlan ajándékozásának érvényességét köti a szerződés írásba foglalásához, az 586. §-ának (2) bekezdése pedig az okirati kényszert a tartási szerződéseknél általában, tehát az ingatlanok tekintetében is előírja. A Ptk. e rendelkezéseiből félreérthetetlenül tűnik ki a törvényhozónak az a szándéka, hogy az ingatlan tulajdonjogát átruházó szerződések a forgalom fokozottabb biztonsága, a telekkönyvi nyilvántartás zavartalansága és megbízhatósága érdekében és a kellően meg nem fontolt ingatlan elidegenítések megakadályozása céljából írásba foglaltassanak. A törvény ismertetett rendelkezéseiben megnyilvánuló szabályozásnak általános jellegű érvényét juttatja kifejezésre a fenti I—V. pontok szövegezése, amikor az ingatlan tulajdonjogának átruházására irányuló szerződéseket említ, illetőleg a szerződések elemeként határozza meg az ellenszolgáltatásnak vagy az átruházás ingyenességének a megjelölését. Ebből következik, hogy az I—V. pontban foglaltak értelemszerűen alkalmazandók nemcsak a forgalmi ügyletek alaptípusaként jelentkező adásvételi szerződésre, hanem a Ptk. nevesített szerződései körén (csereszerződés, ajándékozási szerződés, tartási, valamint életjáradéki szerződés stb.) kívül minden olyan szerződésre, amely ingatlan tulajdonjogának átruházására irányul. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy ennek az elvi döntésnek nem tárgya annak a kérdésnek az eldöntése, hogy az ingatlan átruházása fejében vállalt tartási kötelezettségnél a szerződés írásba foglalásának hiányát pótolja-e a tartásnak huzamosabb időn át tartó teljesítése. f) Az a szerződés, amelyet a felek nem foglaltak írásba, vagy amely — bár írásba foglalása megtörtént — nem tartalmazza az I. pontban felsorolt elemeket, a Ptk. 217. § (1) bekezdésének rendelkezése folytán semmis. Kérdéses lehet azonban, hogy az írásba foglalt szerződésnek érvényességi kelléke-e azoknak a kikötéseknek írásba foglalása, amelyeket a törvény nem, de a felek, vagy bármelyikük lényegesnek tekint? Nem kétséges, hogy a Ptk. 207. §-ának (2) bekezdésében foglalt szabályozás folytán a szerződés a felek között csak akkor jön létre, ha — egyebek között — a bármelyikük által lényegesnek tartott kérdésben is megállapodnak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ilyen kérdésben létrejött megállapodást feltétlenül bele is kell foglalni az okiratba. Ennek az álláspontnak a helyessége kitűnik a Ptk. 207. §-ának (2) bekezdése és a Ptk. 218. §-a (1) bekezdése szövegének összevetéséből. A Ptk. 207. §-ának (2) bekezdése a szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges (vagyis a törvény által lényegesnek tekintett), valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben 4. Polgári Jogi döntvénytár 49