Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963-1965 (Budapest, 1966)

a feljelentés tárgyává tett — leltárhiánynak tekintendő — hiány összeg megtérítésére irányuló szövetkezeti igényt a jogerős ítélet (határozat) kézhezvételét követő 30 nap alatt kell érvényesíteni. A felek közötti viszontkereseti jogvitának, illetőleg annak eldöntésénél, hogy az alperes a viszontkeresetét kellő időben terjesztette-e elő, a most említett utasításhely rendelkezése az irányadó. Az alperesnek a büntető bíróság jogerős határozatát 1963. április 25-én kézbesítették, az alperes a viszontkeresetét az 1963. május 16-án tartott tárgyaláson, tehát a büntető bíróság jogerős határozatának általa történt kézhezvételét követő harminc napon belül terjesztette elő, s ennélfogva a megtérítési igényének az érvényesítésével nem késett el. (P. törv. IV. 20 755/1964. sz. BH 1965/10. sz. 4613.) 432. A leltárhiányért fennálló anyagi felelősség érvényesítésére megállapított 30 napos jogvesztő határidő eltelte után tett büntető feljelentés jelentősége [98/1952. (IX. 9.) MT sz. r. 5. §]. Az alperesek a felperesi földművesszövetkezet alkalmazásában állottak. Az I. r. alperes a felperes 2. sz. boltjának vezetője volt, míg a II. és III. r. alperesek ugyanezen bolt beosztott dolgozói voltak. Az 1957. és 1958. években a boltban több leltározást tartottak, de leltárhiányt sohasem mutattak ki. Az 1959. év első felében kiderült, hogy M. L.-né főkönyvelő a földművesszövetkezet kárára súlyos visszaéléseket követett el, több leltáreredményt meghamisított. Ezért 1959-ben az előző két évben lefolytatott leltározásokat visszamenőleg felülvizsgálták. Az utólagos revizori és szakértői vizsgálat az alperesek terhére összesen 65 006 Ft leltárhiányt mutatott ki. Az alperesek nem tudtak M. L.-né főkönyvelő visszaéléseiről és tagadták a leltárhiányt. Az alperesek közül egyedül az I. r. alperes ellen volt büntető eljárás folyamatban, a bíróság azonban őt nem a leltárhiánnyal kapcsolatos bűncselekménye miatt ítélte el. A felperes 1962. március 28-án az M. L.-né és társai ellen folyamatban volt büntető eljárás befejezése után, a jogerős büntető ítélet megállapításai alapján nyújtotta be a keresetét az alperesek ellen és abban egy-egy havi keresetük erejéig kérte az alperesek marasztalását. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Tagadták az utólag kimutatott leltárhiány fennállását. A járásbíróság a keresetet elutasította. A megyei bíróság az ítéletet hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A legfőbb ügyésznek a másodfokú bíróság végzése ellen emelt törvényességi óvása alapos. A másodfokú bíróság végzése annyiban helytálló, hogy a perbeli jogvita elbírálásánál — az 1957. és 1958. évi leltáridőszakokra való tekintettel — nem az 58/1958. (XI. 13.) Korm. sz. rendelet és a 46/1958. (Sz. É. XII. 15.) sz. SZÖVOSZ elnöki utasítás, hanem a 15/1956. (V. 30.) MT sz. rendelettel módosított 98/1952. (X. 19.) MT sz. rendeletnek és a SZÖVOSZ igazgatósága 40/1956. (Sz. É. VIII. 9.) sz. határozatának a rendelkezései az irányadók. A 15/1956. (V. 30.) MT sz. rendelettel módosított 98/1952. (X. 19.) MT sz. rendelet 5. §-ának (1) bekezdése azonban ugyancsak nem hagy fenn semmi 507