Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963-1965 (Budapest, 1966)

figyelemmel (eladó és vevő ügyletkötési akaratára, s arra a tényre, hogy a vevő felperesek a tanúvallomásokból kitűnően ezzel kapcsolatban kártalanításról tárgyaltak és szóbajött a pajta elbontása is), a pajtát az adásvételt is tekintve olyan dolognak kell minősíteni, amelyre az ingatlan tulajdonjoga nem terjed ki, hanem ingóként kezelendő. Amint a Ptk-nak a 95. §-ához fűzött miniszteri indokolásából is kitűnik, a tartozéki kapcsolat eldöntésében a közfelfogásra is támaszkodni kell. Ha pedig a pajta nem kétségtelenül alkotórész, akkor a közfelfogásnak nyilván az felel meg, hogy az alperes azt úgy vette meg, hogy ha a helyszínen való használata tovább nem lehetséges, azt szétszedve el is viheti, s a maga földjén állíthatja fel, tehát olyan tartozék, amely nem osztja az ingatlan jogi sorsát, hanem ingónak minősül. Az e kérdésben való döntéshez azonban bizonyítás szükséges, amely tisztázza, hogy a pajta az ingatlanra épített olyan épület-e (alapozás, fal), amelynek az ottani létesítése állandó célú volt, vagy pedig az állandóság jellege nélkül úgy helyezték el azt ott (fa, vagy téglaoszlopokhoz való rögzítés esetén is), hogy a földdel való kapcsolata a gazdasági felfogás szerint nem mondható véglegesnek. Ha ezek után a pajta ingatlannak minősül, akkor mivel arra az alperes és a volt tulajdonos között érvényes írásbeli szerződés nem létesült, a kereset ebben az esetben alapos lehet. Ha pedig az lenne megállapítható, hogy a pajta ingatlannak nem tekinthető, hanem ingó dolog, ez esetben a kereset alaptalan, és a felperesek csak azt igényelhetik, hogy az alperes a pajtát az ő ingatlanukról távolítsa el. E részben a bíróságnak a Pp. 3. §-a értelmében a feleket, tájékoztatással és felvilágosítással kell ellátni. (P. törv. I. 20 151/1964. sz. BH 1964/11. sz. 4199.) b) A használat és a hasznok szedésének joga vj$9. A parti birtokosnak gj^eder hasznainak szedésére vonatkozó joga nem terjed ki a mederben levő fák kitermelésére (Ptk. 107. és 163. §). A felperes 15 165 Ft kártérítés fizetésére kérte kötelezni az alperest, mert az a felperes kezelésében levő patak medréből 12,19 köbméter fát jogellenesen kitermelt. Az elsőfokú bíróság elutasította a keresetet, mert a mederben levő fák kitermelését a volt parti birtokosok végezték, már pedig a Ptk. 107. §-a értelmében a parti birtokosok a saját, valamint az együttélő családtagok szükségletét meg nem haladó értékben szedhetik a meder hasznait. A megyei bíróság helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. A partok mentén fekvő földek tulajdonosai a megszabott mértékben jogosultak szedni a patak medrének hasznait, — jogukban áll tehát az ott nőtt fákat is kivágni, kitermelni. A folyóvíz medrében nőtt fa is a növényzet fogalmi körébe vonható, a nád, sás, stb. jogi sorsában osztozik. A kivágott fa — elosztva a partmenti földek tulajdonosai között — nem haladja meg a törvényben meghatározott mértéket. így az alperes magatartása nem jogellenes, kártérítéssel nem tartozik. E döntések ellen emelt törvényességi óvás alapos. Téves a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a fák kitermelése 41