Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963-1965 (Budapest, 1966)

III. A tulajdonjog a) A tulajdonjog tárgyai 37. XXVI. számú polgári elvi döntés Külterületen az 1945. január 1. napja előtt létesített közút rézsűjének külső szélétől számított 2 méter távolságon belül ültetett — összefüggő üzemi gyümölcsöshöz nem tartozó — fáknak a kezelése, fenntartása és pótlása az illetékes útfenntartó állami szervnek a joga és kötelessége. A fákat a földtulajdonos csak akkor vághatja ki, ha erre az útfenntartó állami szerv is engedélyt (hozzájárulást) ad. A kérdéses fák tulajdonjoga — ezekkel a korlátozásokkal — a föld tulajdonosát illeti, a földtől elvált fákkal a földtulajdonos rendelkezik (Ptk. 95. és 126. §, 1962. évi 21. sz. tvr. 7. §). Indokolás. — Külterületen létesített közutak kiképzése során az úttest rézsűje mentén húzódó földeken a földtulajdonosok gyakran fákat ültettek. Az ilyen fák közvetlenül érinthetik az általuk szegélyezett utak sorsát, főleg gyökérzetük kiterjedésével, óvó, védő vagy egyéb hatásukkal, s esetleg még a tájképi jelleg szempontjából is. Mindenesetre alapos útügyi ismeretek szükségesek ahhoz, hogy helyesen legyen elbírálható, vajon az ilyen útmenti fák telepítése, kezelése, megbolygatása, kitermelése milyen hatással lehet a közútra. Az elbírálást egyéni érdekek nem befolyásolhatják. Ezért történt, hogy a törvényhozó az 1962. évi 21. sz. tvr. 7. §-ának (2) bekezdésében a külterületen 1945. január 1. napja előtt létesített közutak rézsűjének külső szélétől számított 2 méteres sávon belül ültetett fákat — az összefüggő üzemi gyümölcsöshöz tartozók kivételével — az út tartozékának nyilvánította. A törvényerejű rendelet kihirdetése (1962. szeptember 21.) és hatályba lépése (1963. január 1.) közötti idő alatt azonban állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és egyéni földtulajdonosok a szóban forgó 2 méteres földsávon belül levő fák kivágására kért és megkapott engedély alapján azokból — országos méretekben — jelentős mennyiséget kitermeltek. Ezekkel az esetekkel kapcsolatban merült fel az a kérdés, hogy a törvényerejű rendelet 7. § (2) bekezdésének mi a helyes értelme, különösen, hogy az út tartozékának minősített fák a 2 méteres földsáv tulajdonosának vagy pedig az államnak, mint útfenntartónak a tulajdonában vannak-e. A Legfelsőbb Bíróság a kérdést megvizsgálva a következő eredményre jutott: A törvényerejű rendelet egésze, rendelkezéseinek egymással való összefüggése arra mutat, hogy a törvényhozó a szóban forgó — az útmenti 2 méteres sávban ültetett — fákat az utak megfelelő használatának biztosítása érdekében fokozott védelemben kívánta részesíteni, a beültetést és a fák sorsát fokozott ellenőrzés alá kívánta vonni. A törvényerejű rendeletbe tehát az e cél elérésére elegendőnek látszó az a rendelkezés került, hogy a közút rézsűjének külső szélétől számított 2 méteres távolságon belül ültetett fákat — az összefüggő üzemi gyümölcsöshöz tartozók kivételével — az út tartozékának kell tekinteni. A Polgári Törvénykönyv 95. § (1) bekezdése szerint a tulajdonjog kiterjed 38