Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963-1965 (Budapest, 1966)

fogásolt tényállításainak valóságát nyomban igazolják, vagy a panaszban előadott tényeket nyomban megcáfolják (id. r. 20. § első mondata). A bizonyítás tehát az időszaki lap felelős szerkesztőjét, illetőleg a Magyar Rádió és Televízió elnökét terheli. Emellett természetesen helye lehet bizonyításfelvételnek a panaszos által nyomban felajánlott bizonyítékok tekintetében is (id. r. 20. § második mondata). A Ptk. 85. §-a alapján indított perben viszont mindig fel kell deríteni nemcsak azt, hogy a sérelmezett magatartás valóban megtörtént-e, hanem azokat a körülményeket is, amelyek szükségesek annak megítéléséhez, hogy annak folytán a személyiség védelme megilleti-e és milyen mértékben azt, aki személyhez fűződő jogainak megsértését állítja. Erre az eljárásra, mint polgári peres eljárásra, szintén áll általánosságban a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése, amely szerint a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A személyiségi jog megsértésével kapcsolatos perek sajátos jellege miatt azonban e jogszabály sajátos módon és annak is a szem előtt tartásával alkalmazandó, hogy a bizonyítási teherre vonatkozó idézett jogszabály egyébként sem merev szabály. A személyhez fűződő jogok az ember legfőbb értékei számára nyújtanak hathatós és következetes védelmet. Ezen értékek nagysága kizárja, hogy a védelem kérdése a bizonyítási teher kérdésévé legyen leszűkíthető. Ez annál helyénvalóbbnak látszik, mert jogellenességet kizáró vagy annak mértékét, s így a teendő bírósági intézkedés mibenlétét is befolyásoló olyan körülmények is lehetnek, amelyek igen átfogó tájékoztatást tesznek szükségessé. Ilyen lehet például a bírálat indokoltságának, vagy jogosnak állított érdekvédelemnek a szempontjából való bővebb vizsgálódás. A háromféle jogvédelem tehát a fentiek szerint egymástól több vonatkozásban eltér. Ezért lehet, hogy a jogaiban sértett fél már ez okból is csak a polgári peres eljárást veheti igénybe. Adódhat azonban olyan eset, hogy a polgári peres eljárás mellett a helyreigazítási eljárásban nyújtható védelmet sem lehet megtagadni, már csak azért sem, mert ez utóbbi valójában az időszaki lap — illetőleg, a Magyar Rádió és Televízió — ellen jelent védelmet s így elégtételadást. Adott esetben az alperes sajtó útján támadta meg a felperest. A cikk tényállításokat tartalmaz. Fennforognak tehát a tárgyalt három védelmi eszköz bármelyikének igénybevételéhez szükséges előfeltételek. Nincs jogszabály, amely egyik védelmi eszköz igénybevétele esetén kizárná a másik kettőt. Arra tekintettel, hogy a háromféle eljárás alanyai közül csak a jogaiban sértett azonos, míg a vele szemben álló fél a helyreigazítási eljárásban más, mint a másik két eljárásban, a helyreigazítási és a polgári eljárás feltétlenül folyhat párhuzamosan is. Más kérdés, hogy amennyiben a helyreigazítási eljárás keretében hozott ítélettel a bíróság már elrendelte a helyreigazító közlemény közzétételét, erre a polgári peres eljárásban az ítélet hozatalánál, a Ptk. 85. § (1) bekezdés c) pontjának mikénti alkalmazásánál szükségképpen megfelelő figyelemmel kell lenni. A védelmi eszközöknek fentebb kifejtettek szerint egészen eltérő jellege, hatása és célja azonban nem zárja ki, sőt indokolttá teszi a polgári peres és büntető eljárásnak is jogszabály által egyébként sem tiltott igénybevételét. Az igaz, hogy ez esetben többszörös hátrány éri a jogsértőt, de többszörös hátrány érheti a Ptk. 85. § (1) bekezdése a—d) pontjában foglalt — nem vitat36