Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963-1965 (Budapest, 1966)

a bérleményt ténylegesen nem használja, megfelelő más lakással rendelkezik s a bérleti jog fenntartásához kellő indoka nincs. Indokolás. A 35/1956. (IX. 30.) MT sz. rendelet 62. §-a szerint a személyi tulajdonban levő, tanácsi rendelkezés alatt álló lakás tulajdonosa a lakásra létesített bérleti jogviszonyt — megfelelő cserelakás ellenében — felmondhatja, ha a lakásra maga, vagy egyeneságbeli rokona számára igényt tart. A 75. § (2) bekezdése szerint ugyanez a jog megilleti a személyi tulajdonban levő szabad rendelkezésű lakás tulajdonosát is az 1953. április l-e előtt épült háromszobásnál nem nagyobb lakásra, az 1956. november 1-ét megelőzően létesített bérleti jogviszony tekintetében. E rendelkezéssel lakásgazdálkodási politikánk régóta hangoztatott követelménye vált jogszabállyá. Annak megengedése, hogy a tulajdonos a bérleti jogviszonyt az említett okból felmondhassa, ösztönzően hat további családi házak, öröklakások építésére, de az épületek karbantartását is jobban biztosítja, ha azokban a tulajdonosok laknak. Fontos érdek fűződik tehát ahhoz, hogy a családi házzal, öröklakással rendelkező dolgozók a sajátjukban lakjanak. E fontos érdek elismerése azonban az ilyen lakások bérlőire méltánytalanságot nem eredményezhet. A szemben álló érdekek megfelelő kiegyenlítésének helyességét illetően döntő jelentőségű annak megállapítása, hogy a felajánlott és biztosított cserelakás megfelelő-e. Az ilyen perek növekvő számára, a felek közötti vita élességére figyelemmel a bíróságoknak mind nagyobb gondot okoz a jogszabály helyes alkalmazása. A bírói gyakorlatban már eddig is számos álláspont alakult ki. A szóban forgó jogszabály helyes gyakorlati alkalmazása különösen fontos azért is, mert a dolgozók széles körének alapvető jogait érinti. A kérdés jelentőségére, a gyakorlatban észlelt bizonytalanságra tekintettel, az alapját illetően helyes felmondási jog fenntartása érdekében is, a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa indokoltnak látta a bíróságokra kötelező elvi döntés hozatalát. A) Számos bírói ítélet helyezkedett arra az álláspontra, hogy a felmondás érvényességét nem érinti, ha a tulajdonos a felmondással egyidejűleg nem közli a 35/1956. (IX. 30.) MT sz. rendelet 62. §-ának (2) bekezdésében említett lakásügyi határozatot, illetőleg a tulajdonos nyilatkozatát, mert ez a hiány a per során is pótolható. Ez a gyakorlat azonban helytelen, mert az idézett rendelet az egyidejű közlést kifejezetten a felmondás érvényességének feltételéül jelölte meg. A bírói gyakorlatban vitatott kérdés az is, hogy mikor kell a felajánlott cserelakásnak megfelelőnek lenni. Előfordult, hogy a bíróság a helyszíni szemlén megállapította, hogy a felajánlott cserelakás nem megfelelő, ennek ellenére a keresetet nem utasította el, hanem a felmondással élő félnek ismételten határidőt engedélyezett abból a célból, hogy újabb megfelelő cserelakást kereshessen. Más esetben azt állapította meg a bíróság, hogy a nem megfelelő cserelakás bizonyos átalakítással, hiányok pótlásával (fürdőszoba, előszoba, kamra, mellékhelyiségek létesítésével, ajtó áthelyezéssel, festési, mázolási munkák végzésével stb.) megfelelővé tehető. Ezért a felmondással élő felet a szükségesnek tartott átalakításra, munkálatok elvégzésére kötelezte és a felmondást ettől függően mondotta ki érvényesnek, olyankor is, 21 Polgári jogi dötnvénytár 321