Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963-1965 (Budapest, 1966)

(IX. 30.) MT sz. rendelet 75. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a jogos lakásigény mértékének jelentősége nincs. (PK 851. BH 1964/3. sz.) 282. A személyi tulajdonban levő tanácsi rendelkezés alatt álló házban megüresedett lakásra a házban már bennlakó tulajdonosnak, illetőleg bennlakó egyeneságbeli rokonának igénye [35/1956. (IX. 30.) MT sz. r. 58. §]. A perbeli lakóházban eredetileg egy kétszobás és két egyszobás lakás volt. A ház a felperes tulajdonában áll s a lakások tanácsi rendelkezésűek. Az alagsori egyik egyszobás lakásban a felperes apósa lakott, aki 1956-ban elhalálozott. A felperes szeretett volna a megüresedett lakásba beköltözni, de azt a lakásügyi hatóság H. Gy.-nak utalta ki. Ezt követően a felperes a meglevő kétszobás lakását akként bővítette ki, hogy ahhoz további két szobát, előteret és mosókonyhát épített és így lakása négyszoba komfortos lakássá változott, amelyben ez idő szerint két leányával — tehát harmadmagával — lakik. Az alagsori lakás bérlője H. Gy. 1961-ben elköltözött a lakásból. Ezt követően a felperes kérte az elsőfokú lakásügyi hatóságtól, hogy az alagsori lakást házfelügyelői lakásnak ismerje el. Ezt a kérelmét az elsőfokú lakásügyi hatóság elutasította. E határozat elleni fellebbezésében a felperes arra az esetre, ha a lakás házfelügyelői szolgálati lakásként nem lenne elismerhető, a lakás használójául a vele együttlakó 20 éves leányának a kijelölését kérte, — a 35/1956. (IX. 30.) MT sz. rendelet (R) 58. §-ának (1) bekezdésére hivatkozva. A felperes kérelmét a másodfokú lakásügyi hatóság, majd e határozat hatályon kívül helyezésére irányuló keresetét a kerületi bíróság elutasította, mert a felperes harmadmagával négy szobás lakásban lakik, amely jogos lakásigénye mértékét kielégíti. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperes határozatának azt a rendelkezését, amely a felperesnek a R 58. §-ára alapított kérelmét elutasította, hatályon kívül helyezte és az államigazgatási hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. A határozat indokolása szerint: ha a személyi tulajdonban levő tanácsi rendelkezés alatt álló lakás megüresedik és arra a tulajdonos maga, vagy egyeneságbeli rokona számára igényt tart, a lakásügyi hatóság a tulajdonost vagy egyeneságbeli rokonát köteles a lakás használójául kijelölni [R 58. § (1) bekezdés]. Csak abban az esetben nem kötelessége ez a lakásügyi hatóságnak, ha a tulajdonost egy ízben már kijelölte a házban megüresedett egyik lakásra és ez a kijelölt lakás jogos lakásigényét kielégíti. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha a tulajdonos a ház egyik lakását már használó egyeneságbeli rokona számára igényli a házban megüresedett további lakást, azaz a tulajdonos igénye a ház egyik lakását már használó egyeneságbeli hozzátartozója vonatkozásában csak akkor utasítható el, ha a meglevő lakás a használó hozzátartozó jogos lakásigényét kielégíti. Az adott esetben azonban az idézett korlátozó rendelkezések nem alkalmazhatók. A felperes leánya a felperes lakásában családtagként él, tehát a 15/1957. (III. 7.) Korm. sz. rendelet (Vhr.) 9. §-a értelmében lakással nem rendelkező személynek tekintendő. A lakásügyi hatóság csak akkor utasíthatná el a felperes igényét, ha a felperes leánya részére a perbeli házban jelöltek 310