Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963-1965 (Budapest, 1966)

tozik, amelyeket az említett rendelet kifejezetten nem utal a döntőbizottság vagy más szerv hatáskörébe. A 29/1959. (V. 10.) Korm. sz. rendelet 12. § (2) bekezdése szerint, ha az újítás megvalósítása révén elért népgazdasági eredmény nem az újítási díj kifizetésére kötelezett vállalatnál (állami szervnél) jelentkezik, a szerződő szerv jogosult az újítási díjat arra áthárítani, akinek javára az újítást megvalósították. A 12. § (3) bekezdése szerint pedig az esetleges áthárítási vitákban a döntőbizottság határoz. Ez a rendelkezés tehát kifejezetten csak az áthárítási vitákat utalja a döntőbizottsági hatáskörbe. Az adott esetben azonban nem áthárítási vitáról van szó, és pedig még akkor sem, ha a kereseti igény tekintetében való döntés végső soron kihat az áthárítás kérdésére is. A felperes annak a megállapítását kéri a keresetében, hogy a II. r. alperes javaslata nem minősül újításnak, és hogy az alperesek között létrejött újítási szerződés az ő vonatkozásában érvénytelen. A felek közötti jogvita tehát nem olyan jogvita, amelynek az eldöntését a hivatkozott rendelet 12. §-a a döntőbizottság hatáskörébe utalta. De nem helytálló a másodfokú végzés indokolása sem. E végzés a 15/1962. (V. 6.) Korm. sz. rendelet 4. §-ának b) pontja alapján állapítja meg azt, hogy a perbeli jogvita döntőbizottsági hatáskörbe tartozik. Nem lehet azonban a jogvita eldöntését a bírósági hatáskörből kizártnak tekinteni az említett jogszabály alapján sem. A másodfokú bíróság a 15/1962. (V. 6.) Korm. sz. rendelet 4. §-ának a) és b) pontjában foglalt rendelkezéseket nem vizsgálta egymással összefüggésben, s ezért jutott a jogszabály értelmezés tekintetében téves eredményre. A hivatkozott rendelet 4. §-a a döntőbizottsági hatáskörbe utalt ügyeket két csoportba osztja, az egyikbe az ún. szerződési ügyek — és pedig csak a tervszerződésekkel kapcsolatos szerződési ügyek — tartoznak, a másikba pedig ab) pontban felsorolt szervezetek között keletkezett szerződésszegési és egyéb polgári jogi vonatkozású vitás vagyoni ügyek, még pedig függetlenül attól, hogy a jogvita tervszerződésből vagy egyéb szerződésből ered-e. A 4. § b) pontja kifejezetten vagyoni ügyeket említ. Az e rendelethely alá eső vagyoni ügy alatt — éppen a 4. §-ban foglalt rendelkezés szerkezetéből folyóan — csak valamilyen vagyoni következmény alkalmazásával kapcsolatos ügyet lehet érteni. Ilyen értelmezés mellett a perbeli jogvita a hivatkozott rendelet 4. §-ában megjelölt ügyek egyik csoportjába sem sorolható, mert nem tervszerződéssel kapcsolatos, „szerződési ügy", nem is szerződésszegési vagy olyan vagyoni ügy, amelyet a 4. § b) pontja döntőbizottsági hatáskörbe utal. Ezekhez képest a felperes és az I. r. alperes közötti jogvita eldöntése is bírósági hatáskörbe tartozik. A bíróságnak tehát az ügy érdemében kell döntenie s ennek keretében vizsgálnia kell azt a kérdést is, hogy az adott esetben megállapítás iránti keresetnek egyáltalában van-e helye. (P. törv. IV. 21 229/ 1963. sz. BH 1964/6. sz. 4029.) 32. Az újítás megvalósítására kötött szerződés megszegéséből eredő kártérítés iránti per illetékmentes [29/1959. (V. 10.) Korm. sz. r. 34. §]. A peres felek között újítás megvalósítására a 29/1959. (V. 10.) Korm. sz. 28