Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963-1965 (Budapest, 1966)

251. Nem lehet a bérleti jogviszony megszűnését megállapítani a bérlő távozása esetén, ha ezt a bérbeadó felróható magatartása idézte elő, a távozás ideiglenes és a bérlő megfelelő lakással nem rendelkezik [35/1956. (IX. 30.) MT sz. r. 34. §, XVI. sz. polgári elvi döntés F) pontja]. Az idős alperesek 1961. decembere óta nem tartózkodnak a bérelt lakásban, de azért, mert a felperesek 1961. decemberi, majd 1963. októberi tettlegessége, illetőleg magánlaksértő magatartása miatt nem mernek egyedül a lakásban maradni. Másutt az alperesek megfelelő lakással nem rendelkeznek, mert az érdi tartózkodási helyük hidegpadlós, nedves, állandó lakásra nem alkalmas. Az elsőfokú bíróság felpereseknek a XVI. sz. polgári elvi döntés F) pontjára alapított keresetét az alperesek távolléte ellenére elutasította. Az ítélet indokolása szerint azért, mert az alperesek a felperesek jogellenes magatartása miatt nem tartózkodnak rendszeresen a lakásban. Az ilyen távollét nem értékelhető akként, amint ezt a XVI. sz. elvi döntés F) pontjában foglaltak megkívánják. A másodfokú bíróság a felperesek fellebbezési kérelmét alaptalannak találta. A Ptk. 4. §-ának (3) bekezdésében foglalt alapelv szerint saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat. Már pedig a felperesek ezt teszik akkor, amikor az ő tűrhetetlen magatartásuk miatt a lakás használatában gátolt alperesek távollétét az alperesek hátrányára kívánják a bírósággal értékeltetni. A felpereseknek ez a törekvése, a joggal való visszaélés is, és mint ilyen a Ptk. 5. § (1) bekezdésében írt alapelv szerint bírói jogsegélyben nem részesíthető. A felperesek a szocialista együttélés szabályaival ellentétes, tűrhetetlen viselkedésükkel nem hagytak fel. Ezt bizonyítja az 1963 októberében elkövetett újabb bűncselekményük, amelyet a másodfokú bíróság álláspontja szerint tévesen minősített csupán szabálysértésnek az államigazgatási hatóság, mert valójában az I. r. felperesnek ez a cselekménye a súlyosabb megítélés alá eső magánlaksértés bűntette volt. (Budapesti Fővárosi Bíróság 47. Pf. 25 842/1964. sz. BH 1965/5. sz. 4439.) 252. Bérlő lakása elhagyottá válásának és igénybevehetőségének kérdése [35/1956. (IX. 30.) MT sz. r. 34. és 53. §, PK 787/R. 34. sz.] A 35/1956. (IX. 30.) MT sz. rendelet (R) 53. §-ának (1) bekezdése szerint az a bérlő, aki a lakást hivatalos kiküldetésben, továbbá üdülés céljából vagy családi körülményei miatt a visszatérés szándékával harminc napot meghaladó időre elhagyja, az elsőfokon eljáró lakásügyi hatóságtól mentesítő bizonyítványt köteles kérni. E rendelkezésből kétségtelenül megállapítható, hogy mentesítő bizonyítvány kiadását jogszerűen csak az a bérlő igényelheti a lakásügyi hatóságtól, aki visszatérés szándékával hagyja el a lakását. A Legfelsőbb Bíróság 787/R. 34. § sz. polgári kollégiumi állásfoglalása szerint, ha a bérlő a lakásba felhívásra visszatér, a lakást nem lehet elhagyottnak tekinteni, kivéve, ha a visszaköltözés színlegesen, az igénybevétel meghiúsítása céljából történt. A néhai I. r. felperes 1955. február 1-től kezdve a háziipari termelőszövetkezet bedolgozója volt. Ezt a munkaviszonyát 1963. augusztus végén megszüntette. Nevezett, amikor áruba bocsátotta a lakását, olyan kijelentést tett, 281