Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963-1965 (Budapest, 1966)

az, hogy a kísérletre való elfogadás határozattal megtörtént, s egyben utasítást kapott az újító a mintadarab elkészítésére. Ilyen körülmények között a másodfokú bíróság ítélete megalapozatlan, de megalapozatlannak minősül az elsőfokú bíróság ítélete is a következő okokból. A felek között ugyanis vitás volt a mintadarab elkészítésével kapcsolatban létrejött megállapodás tartalma, illetőleg az egyszemélyi elbíráló határozatának a valódi értelme. Nem kizárt, hogy a jegyzőkönyv pontatlanul rögzítette a határozatot és olyan körülmények forognak fenn, amelyekből a felperesnek is tudnia kellett a határozat valóságos tartalmáról. Ezért a megnyugtató döntéshez nem mellőzhető a vonatkozó tényállás alapos felderítése, a határozat létrejötte körülményeinek, a határozat tényleges tartalmának, valamint az annak alapján tett esetleges szóbeli közléseknek a tisztázása. Az eljárt bíróságok azonban ezirányban a tényállást nem derítették fel és még a felperest sem hallgatták meg személyesen. Márpedig ahhoz, hogy a felek közötti jogvitában az igazságnak megfelelően lehessen dönteni, szükséges a felperes személyes meghallgatásán kívül az alperes részéről egyszemélyi elbírálóként eljárt és azoknak a személyeknek a tanúkénti kihallgatása, akiknek a vallomása elősegítheti az említett határozat valóságos értelmének a megállapítását. E tekintetben is irányadó a Ptk. 208. § (1) bekezdésében foglalt az a rendelkezés, amely szerint a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. A felperes állította, hogy az elkészített mintadarabot az alperes szabályszerűen átvette, mérésekre fel is használta és csak a profilváltozás volt az oka annak, hogy az újítási javaslat elfogadása nem történt meg. A jogvita megnyugtató elbírálása érdekében szükségesnek mutatkozik a tényállásnak abban az irányban való tisztázása is, hogy a mintadarab elkészítésére a javaslat kidolgozásával kapcsolatban volt-e szükség, és az csökkentette-e az alperes kísérleti költségeit. (P. törv. IV. 21 323/1963. sz. BH 1964/7. sz. 4052.) 28. A jóhiszeműen felvett újítási díjat hat hónap eltelte után az újítási szerződés érvénytelenségének megállapítása esetén sem lehet visszakövetelni [29/1959. (V. 10.) Korm. sz. r. 9. §(7) bek.]. A 29/1959. (V. 10.) Korm. sz. rendelet 9. §-ának (7) bekezdésében foglalt rendelkezést — amely szerint abban az esetben, ha az újítási vagy feltalálói díj (díjrészlet) kifizetésétől számítva hat hónap eltelt, a helytelenül kifizetett összeget csak akkor kell visszafizetni, ha az újító, illetőleg feltaláló rosszhiszeműsége megállapítható — az újítási szerződés érvénytelenségének a megállapítása esetén is alkalmazni kell. Az újításokra vonatkozó speciális rendelkezéseket a 29/1959. (V. 10.) Korm. sz. rendelet tartalmazza. Ezek a rendelkezések az újításokkal kapcsolatos jogviszonyok és az újítói tevékenység jellegével, sajátosságaival, valamint az újítói mozgalom kiszélesítéséhez fűződő érdekekkel vannak összhangban. A Ptk-nak a szerződésekre vonatkozó általános rendelkezései csak akkor és annyiban kerülhetnek az újításokkal kapcsolatos jogviták eldöntésénél alkalmazásra, amikor és amennyiben az említett rendelet másként nem rendelkezik. A 29/1959. (V. 10.) Korm. sz. rendelet 9. §-ának (7) bekezdésében foglalt 24