Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963-1965 (Budapest, 1966)

A 35/1956. (IX. 30.) MT sz. rendelet 85. §-ának az a bevezető rendelkezése, amely általánosságban hatályon kívül helyezi a lakásbérletre vonatkozó korábbi rendelkezéseket, nem értelmezhető akként, hogy e rendelkezés alapján a 8000/1946. (VII. 19.) ME sz. rendeletnek a lakbér megállapítására vonatkozó s addig hatályban volt rendelkezései is hatályukat vesztették. Ilyen értelmezés csak akkor volna helyénvaló, ha az új jogszabály e kérdéseket is szabályozása körébe vonta volna, vagy az új jogszabályi rendelkezésekkel a korábbi jogszabály említett rendelkezéseinek fenntartása nem volna összeegyeztethető, illetőleg azokra már szükség nem volna. A 35/1956. (IX. 30.) MT sz. rendelet azonban — a 13. §-ban foglalt rendelkezéstől eltekintve — a bérmegállapításra vonatkozó elveket és eljárási szabályokat nem tartalmazza. Ugyanez volt a helyzet a korábbi [ll/l953. (III. 24.) MT sz.] rendelet hatályban létének ideje alatt is. Az új jogszabály rendelkezéseivel a 8000/1946. (VII. 19.) ME sz. rendelet említett rendelkezéseinek fenntartása nemcsak összeegyeztethető, hanem szükséges is, mert enélkül azok az alapvető érdekek, amelyek a kötött lakásgazdálkodásból folynak, a lakbér vonatkozásában lényeges sérelmet szenvednének. Ezért a 35/1956. (IX. 30.) MT sz. rendelet 85. §-ában foglalt rendelkezés alapján a lakások és más helyiségek bérének szabályozása tárgyában kiadott 8000/1946. (VII. 19.) ME sz. rendeletnek a 11/1953. (III. 24.) MT sz. rendelettel hatályában fenntartott rendelkezéseit hatályon kívül helyezetteknek tekinteni nem lehet. Ad. 1. A 8000/1946. (VII. 19.) ME sz. rendeletnek a bérmegállapítást szabályozó 22. §-a szerint, ha a felek közt vitás, hogy az idézett rendeletben, valamint a 4000/1946. (IV. 4.) ME sz. rendeletben megállapított bér, albér stb. fejében mennyit kell fizetni, bármelyik fél a bíróságtól kérheti a szolgáltatás mértékének megállapítását. Az eljárás a járásbíróság hatáskörébe tartozik, a kérelem tárgyában a bíróság perenkívüli eljárás során végzéssel dönt. E rendelkezés azonban nem lehet akadálya annak, hogy ha a bérlő és bérbeadó közötti perben (hátralékos bér megfizetése, felmondás érvényességének kimondása iránt indított perben) éppen akörül van a vita, hogy az idézett jogszabályok alapján járó helyes bér összege mennyi, s e vita mikénti eldöntése a peres eljárás érdemére is kihathat, a bíróság a felek bármelyikének kérelmére a peres eljárás során a bérmegállapítás tárgyában is érdemi határozatot hozzon. Az ezzel ellenkező felfogás mereven alakszerű lenne és ellenkeznék a demokratikus ítélkezésnek azzal a követelményével, amely szerint a perben az ugyanazon jogviszonyból folyó valamennyi vitás kérdést lehetőleg rendezni kell, amennyiben eljárási szabály ezt nem akadályozza. A lakbérmegállapításnak perenkívüli eljárásra utalása nem oly eljárási szabály, amely a peres eljárásban való rendezést akadályozná. Ad. 2. A 8000/1946. (VII. 19.) ME sz. rendelet 22. §-ának (1) bekezdése az ott megjelölt esetekben a feleknek a bér bírói megállapítás kérelmezésére vonatkozó jogát határidőhöz nem köti. A (10) bekezdés szerint azonban, ha a felek az alapbérben megegyeztek, vagy ha bármelyik fél kérelmére a bíróság az alapbér mennyiségét megállapította, azt a bérleti jogviszony fennállása alatt a felek egyike sem teheti többé vitássá. Semmis azonban az a megállapodás, amely a bérlőt az idézett rendeletben 255