Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963-1965 (Budapest, 1966)

előterjesztett javaslatok megtétele minden munkaterületen munkaköri kötelességnek tekintendő. Ehhez képest a felperes a javaslatát megtakarításra vonatkozóan terjesztette elő, s ennélfogva a javaslat előterjesztése a felperesnek munkaköréből folyó kötelessége volt. A munkaköri kötelesség kérdésében történt ez az állásfoglalás a bíróságra kötelező, azt a perben felül nem bírálhatja. Ezekhez képest nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor arra a megállapításra jutott, hogy a felperesnek a perbeli javaslat megtétele munkaköréből folyó kötelessége volt, a felperes javaslata a 29/1959. (V. 10.) Korm. sz. rendelet 1. § (3) bekezdés b) pontja értelmében nem tekinthető újításnak s ezért a felperes újítási díjra nem támaszthat igényt. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 473/1962. BH 1963/10. sz. 3717.) 26. Az újítást elfogadó vállalat vezetője által a szerzőség (társszerzőség) kérdésében hozott határozatot a felettes szerv nem változtathatja meg [29/ 1959. (V. 10.) Korm. sz. r. 2. § (3) bek.]. A vállalat a felperesnek 1960. november 2. napján beadott „Üvegrekesz szállító kézi villás targonca" tárgyú 471. naplószámú újítási javaslatát elfogadta, megvalósította, és annak alkalmazását 1962. április 1-től be is vezette. Ezt követően az alperes 1962. április 26-án kelt, a vállalathoz intézett beadványában az említett újítás szerzőségének, illetve társszerzőségének a megállapítását kérte azért, mert ő 1960. szeptember 8-án 449. naplószám alatt bevezetett „Kézi targonca rekeszek szállítására" tárgyú javaslatot adott be a vállalathoz, amelyet a vállalat annak idején elutasított ugyan, de a vállalat által a felperes újításaként megvalósított targoncák az általa javasolttal elvben teljesen megegyezőek, kivitelben alig eltérőek. Az újítási javaslatot elfogadó vállalat az alperes részéről kezdeményezett szerzőségi (társszerzőségi) vitát az 1962. október 1. napján kelt határozatával akként döntötte el, hogy az újítás szerzőjének a felperest tekinti. A vállalat erről a határozatáról az alperest azzal értesítette, hogy a 29/1959. (V. 10.) Korm. sz. rendelet 2. §-ának (3) bekezdése értelmében érdekeinek megvédésére törvényes lehetőség áll fenn, mert a döntés kézbesítésétől számított 30 napon belül polgári peres eljárást indíthat a szerzőnek elismert dolgozóval szemben. Az alperes, bár tudatában volt az idézett jogszabályi rendelkezésben foglaltaknak, a jogszabályban megállapított határidő alatt a felperes ellen a szerzőségi (társszerzőségi) pert nem indította meg. A perlésre nyitva álló határidő letelte után — közel másfél év múltán — az alperes a felettes tröszt újítási előadójához fordult a kérdéses újítással kapcsolatban a szerzőségének megállapítása céljából. A tröszt műszaki fejlesztési osztály az 1964. július 10-én kelt iratában a vállalat által hozott határozatokat megváltoztatta, és az alperest fogadta el az újítás szerzőjeként, a felperes szerzőségi igényét pedig elutasította. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az említett újításnak ő a szerzője. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, és azt állapította meg, hogy az újításnak az alperes a szerzője. Az ítélet elleni fellebbezés alapos. A 29/1959. (V. 10.) Korm. sz. rendelet 2. §-ának (3) bekezdése értelmében a szerzőségi (társszerzőségi) vitát a javaslatot elfogadó vállalat (állami szerv) vezetője dönti el. 21