Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

pontból igénybe vehető lakrésznek azok a lakóhelyiségek minősülnek, amelyek elvétele esetén is a bérlőnek megmaradó lakrész megfelel a bérlő jogos lakásigénye mértékének és a bérlőtől elvett lakrész alkalmas teljesen önálló lakás, de legalább is társbérleti lakás [35/1956. (IX. 30.) MT sz. rendelet 35— 36. §-a, 15/1957. (III. 7.) Korm. sz. rendelet 72—85. §-a] kialakítására vagy a már egyébként is a házban lakó tulajdonos lakásához csatolására. 3. Az E. pont 1. és 2. bekezdésében foglaltak megfelelően alkalmazandók az 1953. április l-e előtt épült három szobásnál nem nagyobb házban (Öröklakásban) levő lakásra, az 1956. november 1-ét megelőzően keletkezett bérleti jogviszony esetén is. E lakásokra vonatkozó igény elbírálása azonban a bíróság hatáskörébe tartozik. F) A személyi tulajdonban levő szabad rendelkezésű lakás tulajdonosa felmondás nélkül keresettel kérheti a bérleti jog megszüntetését, ha a bérlő a bérleményt ténylegesen nem használja, megfelelő más lakással rendelkezik s a bérleti jog fenntartásához kellő indoka nincs. (B. H. 1958/2. sz. 1858.) 320. Cserelakás felajánlásával történt lakásfelmondás érvényességi kelléke. A perbeli 3 szobából és mellékhelyiségekből álló lakóház a felperes személyi tulajdona. A felperes az ingatlant az államtól vásárolta meg. A házban, mint bérlő az orvos foglalkozású alperes lakott feleségével és idős édesanyjával. A felperes a felmondást a 35/1956. MT sz. rendelet 62. §-ára alapította és azzal indokolta; hogy a lakásra neki van szüksége. A felmondólevélben az alperes részére cserelakásul személyi tulajdonban levő, tanácsi rendelkezés alatt álló lakóház emeleti részén levő 3 szobás lakást ajánlotta fel. Az alperes a felmondást nem fogadta el, a félmondás érvényességének kimondása iránt indított pernek a 30/1958. (IV. 15.) Korm. sz. rendelet 1. §-a alapján való felfüggesztését kérte, érdemben pedig azzal védekezett, hogy a felperes a felmondólevélhez nem csatolta a felajánlott lakás tulajdonosának a nyilatkozatát, továbbá hogy a felajánlott lakás nem megfelelő, egyebek között azért sem, mert a lakáshoz vezető félcsigalépcsőn való közlekedés 76 éves, szívbeteg édesanyjára életveszélyt jelentene, továbbá mert a felajánlott lakás a fürdőtelepen levő jelenlegi lakásától kb. 1 km távolságra, a vasúti sorompón túl, az üdülők számára kieső, emelkedő úton megközelíthető részen, a faluban van és ide történő átköltözése esetén üdülőorvosi alkalmaztatását és a beutaltakból álló betegkörét elveszítené, a felajánlott lakásba való átköltözése tehát a megélhetését is veszélyeztetné. A felmondást érvényesnek kimondó jogerős ítéletet a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte. A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt arra mutat rá, hogy a 30/1958. Korm. sz. rendeletnek az eljárás felfüggesztésére vonatkozó rendelkezése a jelen esetben nem alkalmazható. A 6. §-a (3) bekezdése értelmében ugyanis a rendeletben írt korlátozás nem vonatkozik az 1953. április 1. után épült személyi tulajdonban levő lakásokra, már pedig a perbeli lakást, amely adásvétel útján 1953. április 1. után került a felperes személyi tulajdonába, a 35/1956. (IX. 30.) MT sz. rendelet 72. §-a szerint úgy kell tekinteni, mintha 1953. április 1. után épült volna. A felperes a felmondását a 35/1956. MT sz. rendelet 62. §-ára alapította. E szakasz (2) bekezdése szerint az előző bekezdésen alapuló felmondás csak akkor érvényes, ha a felmondás jogával élő tulajdonos a bérlő részére a fel261