Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

hatályossá válhat azonban a megállapodás, ha az foganatba ment s az így előállott helyzet huzamosabb idő óta áll fenn. Ha az új kiutalás a korábbi megállapodáson alapuló állandósult helyzetet és az annak megfelelő használati jogot sérti, az új kiutalás e részben igénybe­vételnek minősül és az 1957 : IV. tv. 57. § (1) bekezdés b) pontja alapján keresettel megtámadható. (P. K. 787/R. 35. §, B. H. 1960/8. sz.) 267. A 35/1956. (IX. 30.) MT sz. rendelet 35. és 79., valamint a 15/1957. (III. 7.) Korm. sz. rendelet 5. §-ának egybevetéséből az következik, hogy a lakás­hoz tartozó helyiségek (mellékhelyiségek) kiutalása tárgyában is a lakásügyi hatóság rendelkezik és a bíróságnak nincs hatásköre a bérbeadót a kiutaló határozat nélkül mellékhelyiségek átadására kötelezni. A közös használatra szolgáló helyiségek használatával kapcsolatos vitás kérdések elintézése a bírdn ság hatáskörébe tartozik. (P. K. 787/R. 35. §, B. H. 1960/8. sz.) 268. A 35/1956. (IX. 30.) MT sz. rendelet 37. § (1) bekezdésében biztosított jogok (a társbérlőválasztás, illetőleg lakáscsere joga) a bérlőt csak a műsza­kilag összefüggő önálló bérlemény egy részének első igénybevétele során ille­tik meg. E jogok a már korábban kialakított társbérleménynek vagy annak egy részének igénylevétele, tehát a további igénybevételek esetén nem gya­korolhatók. / A 35/1956. (IX. 30.) MT sz. rendelet és az annak végrehajtása tárgyában kiadott 15/1957. (III. 7.) Korm. sz. rendelet rendelkezéseiből a jogalkotónak az a célkitűzése tűnik ki, hogy a sok súrlódásra okot adó társbérletek további szaporítását megakadályozni, a társbérletek számát a lehetőséghez képest csökkenteni igyekszik. Ez tűnik ki a 15/1957. (III. 7.) Korm. sz. rendelet 84. §-ából és a 35/1956. (IX. 30.) MT sz. rendelet 37. §-ából is. A 15/1957. (III. 7.) Korm. sz. rendelet 87. §-a, a 35/1956. (IX. 30.) MT sz. rendelet 37. §-ában foglalt rendelkezés magyarázataként azt mondotta ki, hogy a 35/1956. (IX. 30.) MT sz. rendelet 37. §-ában foglalt rendelkezéseket a jogos lakásigény mértékét meghaladó lakrész első ízben történő igénybe­vétele során kell alkalmazni. Az „első ízben" kifejezésnek a helyes értelme az, hogy a 35/1956. (IX. 30.) MT sz. rendelet 37. § (2) bekezdésében írt jogok gyakorlására csak akkor kerülhet sor, amikor a műszakilag összefüggő, egyetlen bérleményt alkotó lakásban első alkalommal kerül sor arra, hogy oda társbérlőként más sze­mélyt beutaljanak. Ha a jogalkotó akarata az lett volna, hogy a társbérleménynek vagy annak egy részének igénybevétele alkalmával is biztosítja a társbérlő személyének kiválasztására, illetőleg cserére vonatkozó jogot, akkor a 35/ 1956. (IX. 30.) MT sz. rendelet 37. §-ában foglalt rendelkezés alapjául szolgáló indokokra tekintettel afelől is rendelkeznie kellett volna, hogy miként kell gyakorolni az új társbérlő személyének meghatározására vonatkozó jogot, ha több társ­bérlő lakik a lakásban, mert az új társbérlő személye a lakásban lakó többi társbérlő személyét legalább olyan mértékben érinti, mint az igénybevétel által érintett társbérlőét. A társbérleti súrlódások elkerülését erre tekintettel — az idézett rendelkezés céljait is szem előtt tartva — az biztosítaná, ha az új társbérlő személye a lakásban lakó valamennyi társbérlőnek megfelelő i 229

Next

/
Thumbnails
Contents