Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

tálytalanítását kérte, mert ezzel a szerződéssel volt férje a gyermektartásdíjak kielégítési alapját kívánta elvonni. Az alperesek azzal védekeztek, hogy az ajándékozási szerződéssel a felperest „nem játszották ki", mert követelését a korábban bejegyzett jelzálog biztosítja. A járásbíróság az ítéletében helyesen értelmezte a felperesi igényt, s megfelelően alkalmazta a jogszabályt. Az I. r. alperes egyedüli vagyona a fent megjelölt ingatlanilletőség volt. Ennek elajándékozásával elvonta a felperes gyermektartásdíjra irányuló igénye elől a kielégítési alapot. Az a körülmény, hogy a felperes az I. r. alperes járandóságát a termelőszövetkezetnél lefoglalta, az elvonás tényén mit sem változtat. Az I. r. alperes több mint 2 évig nem tett eleget tartásdíjfizetési kötelezettségének, s a felgyülemlett tartásdíjra — letiltás folytán — csak kisebb részben volt fedezet. Nem valószínű, hogy rövidebb időn belül olyan járandósága lesz, amelyből a jelentős hátralék kielégítést nyerhet. Tartozása tehát tetemesen meghaladta a zálogjoggal biztosított összeget, aminek fedezetéül tsz. tagsági járandóságán kívül kizárólag ingatlanilletősége szolgálhatott. A felperes gyermektartásdíj iránti igénye bíróilag jogerősen meg van állapítva. A kielégítési alap vonatkozásában nem szükséges, hogy az igény (követelés) már esedékes, lejárt is legyen, hanem a megajándékozott a jövőben lejáró tartásdíjra nézve is köteles a kielégítést tűrni. Az ellenkező felfogás oda vezetne, hogy a felperes kénytelen volna a kielégítetlenül maradó jövőbeni részletek miatt esetenként a bírósághoz fordulni. A jövőben lejáró tartásdíj vonatkozásában felmerülhet az a kérdés, hogy a kielégítésére a megajándékozott miként kötelezhető. Nincs ellentétben a Ptk. alapelveivel, ugyanakkor kétségkívül megfelel a gyermektartáshoz fűződő fontos érdekeknek és új perek indítását is elkerülhetővé teszi a Ptk. 203. §-ából közvetlenül folyó az a jogi álláspont, hogy a megajándékozott a jövőben lejáró tartásdíjakra nézve is köteles a kielégítést tűrni, és ha a felperes netán fenn nem álló tartásdíjösszeg iránti igényt fog érvényesíteni, úgy a II. r. alperes lépjen fel majd ellene megfelelő — végrehajtás megszüntetési, illetőleg korlátozási — keresettel. (P. törv. 20.232/1962. sz., B. H. 1963/2. sz. 3450.) 82. Hitelben eladott szeszesital vételárának perlése (Ptk. 204. §). Hatályában fennáll az 1928. évi II. tv. 7. §-a, amely szerint vendéglőkben, kocsmákban, más italmérési helyiségekben — ideértve azokat a kereskedéseket is, ahol szeszesitalokat kicsinyban árusítanak — a kiszolgáltatott szeszesital ára iránti követelést a bíróság nem ítélheti meg, mert az ilyen követelés nem érvényesíthető még akkor sem, ha az adós tartozásának fennállását utóbb elismerte. Ez a szabályozás hatályos volt az alperesnek nyújtott hite-" lezés esetén, valamint a perlés idején is, és ez a jogi szabályozás megfelel a Polgári Törvénykönyv szabályozásának is (Ptk: 204. § és az ehhez fűzött indokolás). Mindezek a szabályok alkalmazandók a magánszemélyeken felül az állami vállalatokra is és alkalmazandók akkor is, ha a hitelezés nem kifejezetten kocsmában, italboltban vagy vendéglőben, hanem mint az adott esetben: színészklub büféjében történik. 91