Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

delet 8. § (3) bekezdésére hivatkozással utasította el. E jogszabály alkalmazása a jelen esetben téves. A per adatai arra utalnak, hogy a kisajátított ingatlan a házhoz tartozó kertrész volt. Az egész ingatlan 800 D-ölet kitevő nagyságánál fogva sem lehet a kisajátított területrészt jogi értelemben külön választani a beépült területrésztől. Ennélfogva a hivatkozott rendelet 8. § (3) bekezdése a jelen esetben nem alkalmazható — a kisajátított terület üres belterületnek nem minősíthető —, amiből következik, hogy a felpereseket a házhelynagyságot meghaladó terület után is megilleti a teljes kártalanítás. Az újabb megállapítás során az elsőfokú bíróságnak figyelembe kell vennie azt is, hogy a fentiek következtében nem az általában szokásos házhelynagyságnak megfelelő — s ezáltal a forgalomban könnyebben értékesíthető és értékesebb — terület, hanem annál lényegesen nagyobb terület került kisajátításra. (Legf. Bír. Pf. III. 21.696/1961. sz., B. H. 1963/1. sz. 3410.) 74. Hatáskör kisajátított ingatlanon termelt évelő takarmány fejében követelt kártalanítás elbírálásánál [Ptk. 173. §, 1955. évi 23. sz. tvr. 12. § és 25/1957. (VI. 26.) PM sz. rendelet 10. §]. A felperes keresetében a kisajátított ingatlanán volt lucernájában, tehát évelő takarmánynövényben keletkezett kárért követel kártalanítást. Az évelő takarmánynövény a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint nem esik a függő termés fogalma alá, mivel az több éven át ad termést. Ilyen esetben a tényleges kárnak megfelelő kártalanítást kell megfizetni, elmaradt haszonért azonban kártalanítás nem jár [25/1957. (VI. 26.) PM sz. rendelet 10. §-a]. Az 1955. évi 23. sz. tvr. 14. § (4) bekezdése pedig a függő termés ellenértékeként járó kártalanítás megállapítását veszi ki a bírói hatáskörből. így a felperes kereseti igényének elbírálása nem az államigazgatási hatóság, hanem a bíróság hatáskörébe tartozik. (Legf. Bír. Pf. III. 20.692/1961. sz., H. B. 1961/12. sz. 3032.) 75. Kamat kisajátítási kártalanítás címén járó Összeg után. A kisajátítást szenvedőt megillető kamatokkal a Legfelsőbb Bíróság XIX. sz. polgári elvi döntése foglalkozik. Ez a polgári elvi döntés a kisajátítással kapcsolatos kártalanítás felől rendelkező 25/1957. (VI. 26.) PM sz. rendelet alkalmazásával kapcsolatban keletkezett. Ennek folytán az nem is rendelkezhetik a kisajátítás elrendelését megelőző időre eső kamatokról. Világosan kitűnik ez az elvi döntés 4. pontjából, amely szerint a kisajátítási kártalanítási összeg után a kisajátító a kisajátított ingatlan birtokbavételétől kezdve tartozik kamatot fizetni. A kisajátító pedig a kisajátítást szenvedő ingatlanát mint kisajátított ingatlant, legfeljebb csak a kisajátítás elrendelésétől kezdve tarthatja birtokában. A kisajátítást szenvedő tehát a kisajátítótól kamatot kisajátítási kártalanítás keretében — korábbi birtokbavétel esetén is — csak a kisajátítás elrendelésének napjától kezdve igényelhet. Ha az alperes az ingatlanokat a kisajátítást megelőzően jogellenesen vette birtokba, a felperesek az ennek folytán előállott, külön jogviszonyból eredő és összegszerűleg sem tisztázott káruk megtérítését külön perben érvényesíthetik. (Legf. Bír. Pf. III. 21.112/1961. sz., B. H. 1962/3. sz. 3129.) 88