Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

Figyelmeztetni kell a bejegyzést kérőt, hogy csak olyan adásvételi szerződés szolgálhat alapul a vevők tulajdonjogának bejegyzéséhez, amely megfelel a Ptk. fent hivatkozott rendelkezéseinek, valamint a 2/1960. IM sz. rendelet 81—85. §-aiban felsorolt alaki és tartalmi kellékeknek (P. törv. 21.145/1961. sz., B. H. 1962/10. sz. 3307.) 64. Telekkönyvi bejegyzésre alkalmas okirat kiadására, illetőleg telekkönyvi bejegyzés tűrésére kötelező döntőbizottsági határozat végrehajtása (P. K. 838. sz., B. H. 1963/1. sz.). m) Kisajátítás 65. A XIX. sz. polgári elvi döntés. 1. A kisajátítási kártalanításként járó használati érték az ingatlannak a kereslet és kínálat hatásától mentesen jelentkező reális ellenértéke. Ezt a 25/1957. (VI. 26.) PM sz. rendelet 1. § (3) bekezdésében kimerítően felsorolt tényezők gondos mérlegelésével, az ingatlan kisajátításkori állapotának és értékviszonyainak alapulvételével kell megállapítani. Ennek megállapítására akkor is sor kerülhet, ha az a jogszabályban megjelölt irányárakat neg is haladja. A helyi forgalmi értéknek megfelelő összeget kell megállapítani akkor, ha ez a használati értéknél alacsonyabb. 2. A 25/1957. (VI. 26.) PM sz. rendelet 8. § (3) bekezdésének alkalmazására azoknál az ingatlanoknál kerülhet sor, amelyek a 14/1955. (III. 3.) MT sz. rendelet 6. § (2) bekezdése alapján belterületnek tekintendők ugyan, de használhatóságuk szerint és a környezetük által meghatározott gazdasági jellegükben még állandóan mezőgazdasági művelés alatt állóknak minősülnek. Ha a kisajátított ingatlan többi személy közös tulajdonában állt, de a tulajdonostársak bizonyítják, hogy a tulajdoni illetőségüknek megfelelő ingatlanrészeken már a kisajátítás elrendelése előtt is elkülönítve gazdálkodtak (a használatot megosztották), mindegyik tulajdonostárs után külön kell a szokásos házhelynagyságot számításba venni. 3. A kisajátítást szenvedő a kisajátítási eljárás során kötött egyezségben megállapított, illetőleg a kisajátító részéről felajánlott összeg megfizetése iránt is perrel léphet fel a késedelmes kisajátítóval szemben. Az 1955. évi 23. sz. tvr. 12. § (2) bekezdése alapján indított perben a kisajátító viszontkeresetet támaszthat az általa felajánlott kártalanításnak kisebb összegben megállapítása iránt azon az alapon, hogy a kisajátítást szenvedő a jogszabályok értelmében a felajánlottnál kisebb, mértékű kártalanításra tarthat csak igényt. Az igazgatási eljárás során kötött egyezség (egyezségi nyilatkozat) az általános polgári jognak a szerződési nyilatkozatok megtámadására vonatkozó szabályai szerint támadható meg. 4. A kisajátító a kártalanítási összeg után a kisajátított ingatlan birtokbavételétől kezdve kamatot köteles fizetni. Ha a kisajátítást szenvedő a kártalanítási összeg átvételét megtagadja, s ezért azt a kisajátító bírói letétbe helyezi, az átvételi késedelem idejére kamat nem jár. 6* 83