Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

az a helyzet, hogy belterületi ingatlan bizonyos fajta megosztásáról van szó, amihez pedig az 1924. évi XII. tv. rendelkezésén és célkitűzésén túl még az építési szabályok, s a 2/1960. (XII. 25.) IM sz. rendelet 108. § (2) bekezdése szerint is építésügyi hatósági engedély szükséges. Ezenfelül azonban olyankor, amikor az eredetileg nem társasházalapítás céljára előállított építményre kívánnak a törvény hozatala után alkotott, fentebb megjelölt jogszabályok alapján társasház-tulajdont alapítani, további mellőzhetetlen követelmény is jelentkezik. A háború utáni nehéz lakásviszonyok következtében a lakásokkal való rendelkezések és a lakásigényeket korlátozó jogszabályok keletkeztek. Rendkívül fontos érdekek fűződnek ahhoz, hogy ezek a jogszabályok minél hiánytalanabbul érvényesüljenek, s így azok érvényesülésének a biztosítása minden olyan hatóságnak is kötelessége, amely ezzel a kérdéssel bármilyen vonatkozásban kapcsolatba kerül. Ha tehát egy építmény akár közvetlen használat, akár bérbeadás útján való hasznosítás szempontjából a lakásjogi szabályok [jelenleg a 35/1956. (IX. 30.) MT sz. rendelet és a 15/1957. (III. 7.) Korm. sz. rendelet] szerint nem a tulajdonos szabad rendelkezése alá, hanem a lakásügyi hatóság rendelkezése alá tartozik, akkor minden olyan törekvés, amely ezen a helyzeten változtatni kíván, törvényes akadályba ütközik és annak útját kell szegni. A társasházzá való átalakítás könnyen járhat ilyen eredménnyel, mert ha a külön jogi létet nyerő illetőségek olyan terjedelműek, amelyek a lakásjogi szabályok szerint a személyi tulajdonban álló szabadrendelkezésű lakások körébe tartoznának, akkor ezek — az addig fennállott helyzettel szemben — kikerülhetnének a lakásügyi hatóságok rendelkezési köréből és ez zavarná a lakásgazdálkodás törvényes rendjét. A kérdésnek a telekkönyvi eljárás során való ilyen szemlélete független attól, hogy a lakásjogi szabályokra való tekintet nélkül történt ilyen telekkönyvi bejegyzésnek a lakásügyi hatóság a rendelkezési jog szempontjából esetleg nem azt a hatályt tulajdonítja, amit az érdekelt fél. Az így előálló bonyodalmakat és vitákat ugyanis a lehetőséghez képest meg kell előzni. Ha a társasházzá átalakítás adott esetekben azzal az eredménnyel járna, hogy az építményben levő lakások (akár részben is) az addigi tanácsi rendelkezés alá tartozás helyett szabadrendelkezésűvé válnának, akkor a dolgozó nép érdekeibe ütközés, vagy a szocialista együttélés követelményeinek a megsértése folytán a Ptk. 200. § (2) bekezdése szerint semmisség eseteivel is számolni lehetne. Mindezen meggondolások alapján külön ilyen irányú kifejezett rendelkezés hiányában is — a hatályos jogszabályok védelme érdekében — a társasházzá történő átalakítás telekkönyvi bejegyzése iránti kérelem előterjesztése alkalmával a telekkönyvi hatóság előtt azt is igazolni kell, hogy az átalakítani kívánt ingatlan vagy nem áll tanácsi rendelkezés alatt, vagy ha az alatt áll, a lakásügyi hatóság e minőségnek az átalakítás folytán történő esetleges megszűnése ellen kifogást nem emel. Ha a kérelemhez ilyen megfelelő tartalmú igazolást nem csatoltak, akkor a 2/1960. (XII. 25.) IM sz. rendelet 88. §-a szerint hiánypótlás iránt kell intézkedni és ha a hiányosságot nem pótolják, akkor a kérelmet ebből az okból el kell utasítani. 6 Polgári jogi döntvénytár 81