Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

e) A fellebbezési bíróság csak akkor nem bírálhatja felül az elsőfokú bíróság ítéletének érdemi rendelkezését, ha fellebbezéssel kizárólag a perköltség kérdésében éltek. f) A per tárgyának az értéke a felperes hányadának az értéke, ha pedig ő a tulajdonostárs (tulajdonostársak) hányadát — akár vagylagosan is — magához akarja váltani és e hányad (hányadok) értéke nagyobb, akkor ez a nagyobb érték. g) A perköltség viselésének általános szabálya az, hogy a készkiadások megosztása mellett mindegyik fél viseli a saját költségét. Az ettől való eltérés főleg akkor indokolt, ha arra a felek magatartása okot ad. Ingatlan közös tulajdonának megszüntetése iránti perben mindenekelőtt tisztázni kell, vajon nincs-e a felek közt egyetértés abban a kérdésben, hogy a közösség megszüntetésének milyen módját választják. Igenlő esetben is tisztázni kell azonban, hogy a megszüntetésnek ez a módja a tulajdonostársak érdeksérelme nélkül alkalmazható-e és a feleket megfelelő felvilágosítással kell ellátni. Ha a közösség megszüntetésének valamelyik módja ellen mindegyik tulajdonostárs tiltakozik (például egyértelműen kizárják a megoldási módok közül az árverés útján való értékesítést), akkor ezt a megosztási módot a bíróság nem alkalmazhatja, mert a közös tulajdon megszüntetése nem olyan kérdés, amelynek elintézésére a bíróságnak a tulajdonostársak egyező akaratnyilvánításával szemben is, lehetősége volna. A Ptk. 148. §-a a megszüntetési módok közt sorrendet állít fel. Elsőnek a természetbeni megosztást, másodiknak pedig az értékesítést említi. Azt is megjelöli, hogy mikor kerül sor a második megosztási módra (ha a természetbeni megosztás nem lehetséges, vagy jelentékeny értékcsökkenéssel járna, vagy pedig gátolná a rendeltetésszerű használatot). Ez azonban nem mereven alkalmazandó szabály, mert lehetséges, hogy egyes esetekben a természetbeni megosztás is keresztülvihető lenne, de más megosztási mód méltányosabb, megnyugtatóbb elrendezésnek mutatkozik. így például egyik félnek sem állna érdekében, hogy kényszerű szomszédságban maradjanak, viszont az egyik fél érdekét jobban szolgálná, ha az egész ingatlan tulajdonosává válna, a másik félét pedig az szolgálná jobban, ha pénzben elégülne ki. Ezért kell kiemelni, hogy a bíróságnak a megszüntetési módok közül a legmegfelelőbbet kell választania. Amikor a bíróság a számbajövő megoldási módokat megvizsgálja és a törvényben első helyen említett természetbeni megosztási mód teljes mértékben való keresztülvitelét nem látja lehetségesnek, akkor vegyes módozatot is alkalmazhat. Lehetséges, hogy az ingatlan egy része természetben megosztható, más része pedig értékesítésre kerül, mert ez szolgálja legjobban a felek érdekét. A természetbeni megosztás sem történhetik mindig úgy, hogy a tulajdoni hányadok szerinti arány pontosan érvényesül. Előfordulhat, hogy gazdasági, vagy más célszerűségi okokból, az egyik félnek az ő hányadát meghaladó értékű részt kell juttatni. Például a házas belteleknek olyan részén van a ház, hogy ha ahhoz a szükséges telekrészt is hozzácsatolják, akkor a másik tulajdonostársnak jutó és önálló telekként szintén hasznosítható rész értékben nem felel meg a tulajdoni hányadnak. Ilyen esetben a különbözet pénzbeli kiegyenlítéséről kell gondoskodni. A hányadok szerinti szétméréshez ilyen esetekben való merev ragaszkodás meghiúsíthatná a ter59