Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)
tulajdonostársnak, aki úgy véli, hogy a fennálló, vagy kialakulóban levő helyzet sérti az okszerű gazdálkodás szabályait, vagy az ő jogos érdekeit. Rá kell még mutatni, hogy a tulajdonostársak egyetértésének a hiánya esetében sokszor nincs is alakszerűén határozatnak minősíthető döntés, hanem csak torzsalkodás, hatalmaskodás van, amit — ha a többségi oldalról nyilvánul meg — szótöbbséges határozatnak lehet ugyan tekinteni, de esetleg éppen a kisebbség létesít erőszakos természeténél fogva olyan helyzetet, amely miatt a másik fél bírói rendezést lát szükségesnek. Mivel a Ptk. rendelkezései ezt nem zárják ki, megengedettnek tekintendő és többnyire a legcélravezetőbb az, ha egyetértés hiányában a tulajdonostársak közt felmerült birtoklási és használati (hasznosítási) vitát a bíróság úgy rendezi, hogy a hasznosítás módját végrehajtható rendelkezéssel maga állapítja meg. Ez a rendezés nagy körültekintést kíván. Döntő szempont kétségtelenül a tulajdoni hányad, már azért is, mert a hasznok a tulajdonostársakat mindenesetre tulajdoni hányaduk arányában illetik. De — különösen házingatlanok esetében — nagy szerephez jutnak az okszerű gazdálkodás és az egyéb jogos, a dologhoz fűződő törvényes érdekek is. Ez utóbbi körülmények azt is eredményezhetik, hogy a birtoklás, használat mértéke eltérhet a tulajdonjogi hányad szerinti aránytól. Ha például a tulajdonostársak által lakott családi házban a helyiségek és a telek birtoklási, használati módjáról van szó, a pusztán erre az arányra és ebből kiindulva a helyiségek számára, térfogatára és a telek térmértékére alapított elrendezés helytelen eredményre vezethet. A személyes körülmények, a bennlakók száma, az ésszerűen történő lakáskialakítás, az egyes helyiségek közös használatának a lehető mellőzése, a kertnek, vagy gazdasági célra egyébként használható teleknek minél gazdaságosabb és viszálymentesebb tényleges elhatárolása mind olyan szempontok lehetnek, amelyek a tulajdoni hányad szerinti megosztáshoz való ragaszkodást helytelennek mutatják. Az ilyen indokolt eltérés a hasznokban való részesedés arányán természetesen nem változtat, s a netán jelentkező különbség megfelelő — időszakos — pénzbeli kiegyenlítéséről is gondoskodni kell, sőt indokolt esetben a megóvási és fenntartási költség arányát is a tulajdoni hányadtól eltérően, a valóságos birtoklás és használat arányához képest lehet megállapítani. A birtoklás és használat módjának ilyen szabályozása nem jelenti a közös tulajdon jogi megosztását. Egyoldalúan, önkényesen ugyan nem másítható meg, ha azonban a szabályozásnál figyelembe vett körülmények olyan lényegesen megváltoztak, hogy a megtörténtekor helyesnek mutatkozó elrendezés az okszerű gazdálkodás követelményeit, vagy az egyik fél jogos érdekeit, a dologhoz fűződő törvényes érdekeit sértővé válik, akkor a már hozott ítélet sem akadálya annak, hogy valamelyik fél a bíróságnál újabb szabályozást kérjen. ítélt dologról ugyanis ilyenkor a tényalap azonosságának a hiányában nem lehet szó. (P. K. 822. sz., B. H. 1962/8. sz.) 42. Tulajdonostárs igénye közös tulajdonban álló családi ház egy részének birtokba adására (Ptk. 140. §). A perbeli házingatlan V2 részben a felperes, V2 részben pedig az alperes tulajdona, s annak egyedül az alperes a birtokosa. 48