Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

amely ennek folytán annyira megrongálódott, hogy abban a kereseti összegű kár keletkezett. Az alperes a tárgyaláson a kereseti követelést elismerte és azt kérte, hogy tartozását havi 300 Ft összegű részletekben fizethesse. A járásbíróság az alperest elismerése alapján kötelezte a kereseti összegnek havi 300 Ft-os részletekben való megfizetésére. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte. A 14/1956. (V. 30.) MT sz. rendeletnek az Mt. V. 191. § helyébe lépett 24. § (1) bekezdése értelmében a dolgozó kártérítés címén összesen legfeljebb egy­havi alapbérének 15%-a erejéig felel. A teljes kár erejéig a (3) bekezdés ér­telmében csak abban az esetben lehet felelőssé tenni, ha kárt okozó maga­tartása bűncselekménynek minősül és ezért a bíróság jogerősen elítélte. A járásbíróság a perben nem vizsgálta, hogy az alperes ellen a károsító cse­lekményével kapcsolatban indult-e büntető eljárás és hogy az milyen ered­ménnyel végződött. E körülmények megállapítása nélkül az alperes — elis­merése ellenére is — csak egyhavi alapbérének 15%-a erejéig kötelezhető kártérítésre. A járásbíróság figyelmen kívül hagyta a Pp. 3. és 4. §-aiban foglalt ren­delkezéseket, nem gondoskodott arról, hogy a felek a perben jogaikat helye­sen gyakorolják és nem figyelmeztette a feleket arra, hogy az alperes fele­lőssége milyen keretek között áll fenn. (P. törv. 20.276/1958. sz., B. H. 1958/7. sz. 1998.) 723. Munkavállaló kártérítési felelősségének a felső határa. Az alperes gépkocsivezető a felperesi vállalat tulajdonában levő taxival utasokat szállított. Visszafelé utas nélkül mintegy 60—70 km-es óránkénti sebességgel hajtott be egy elágazás közötti enyhén jobbra ívelő kanyarba. A gépkocsi a nedves, sáros úton megcsúszott, majd a fék és a kormány hasz­nálata ellenére az árokba borult. A balesettel kapcsolatban 18 744 Ft kár keletkezett a gépkocsiban. Az alperest a járásbíróság társadalmi tulajdon gondatlan megrongálásának bűntettéért elítélte. A felperes munkáltató kárának megtérítése iránt pert indított dolgozója: az alperes ellen. E perben a bíróság az alperest a teljes 18 744 Ft kár rész­letekben való megfizetésére kötelezte, az Mt. 191. §-a, illetőleg az ezt mó­dosító 14/1956. MT sz. rendelet 24. § (3) bekezdése alapján. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte. Az Mt. 191. §-a, illetőleg az ezt módosító 14/1956. MT sz. rendelet 24. §-ának (3) bekezdése értelmében a teljes kár erejéig lehet felelőssé tenni a dolgozót, ha a kártokozó magatartása bűncselekménynek minősül, s ezért őt a bíró­ság jogerősen elítélte. A teljes kár megfizetésére kötelezés tehát a lehetőség felső határa, ezen belül kellett volna meghatározni a felelősség mértékét, figyelembe véve az összes körülményeket. Az alperes kétségtelenül gondatlanul járt el, amikor kb. 60—70 km-es sebességgel haladt a nedves, helyenként sáros, enyhe ívben fekvő úttesten. Gondatlansága azonban nem olyan súlyos, hogy a felelősség felső határának alkalmazása lenne indokolt. Tevékenységét — amelynek során a kár kelet­kezett — munkakörével járó feladatként végezte, munkáltatójának érdeké­ben. Károkozása nem volt szándékos, ilyen körülmények között a teljes, 472

Next

/
Thumbnails
Contents