Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

visszatérve még boldog házaséletet élhetnek. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a felek házasságát nem bontotta fel. (Legl Bír. Pf. IV. 20.105/1956. sz., B, H. 1957/1. sz. 1492.) 420. A házastársak egymással váló nemi érintkezése különös körülményék hiányában az addig ismert és kifogás alá eső magatartások megbocsátását jelenti (Csjt. 18. §). Az állandó bírói gyakorlat szerint a nemi közösülés különös körülmények hiányában megbocsátást jelent. Súlytalan a felperesnek az az érvelése, hogy tulaj dóriképpen nem bocsátott meg a feleségének, de az alperes őt temperamentumos természetével rávette a közösülésekre és csak a lakásviszonyok okozták, hogy jóval a hűtlenségről való értesülés után költözött el a közös lakásból és a szükségszerű együttlét volt az oka, hogy nemi életet is éltek. A felperes megbocsátását kifejező magatartása folytán tehát a felesége korábbi hűtlenségét ma már a házasság felbontására komoly és alapos okként elfogadni nem lehet. (Legf. Bír. Pf. I. 22.308/1956. sz., B. H. 1957/3. sz. 1564.) 421. Elhirtelenkedett szakítás és a belátástól való makacs tartózkodás alapján, mélyreható ok hiányában nem lehet a házasságot felbontani (Csjt. 18. §). A felek idősebb korban, előző házaságukban szerzett tapasztalatokkal, hosszabb ismeretség után kötöttek házasságot, mind a ketten tisztában voltak tehát a házasság jelentőségével, a házastársi kötelességekkel, úgyszintén azzal is, hogy a házaséletben kisebb-nagyobb nézeteltérések szinte elkerülhetetlenek. Együttélésük jó ideig zavartalan volt, a különválást pedig olyan ok idézte elő, amit azóta már magában az idő puszta múlása is teljesen jelentéktelenné tett. Az egyetértés helyreáll írásának tehát semmi akadálya sincs. Fel kell tenni, hogy azóta a felperes is belátta, mennyire helytelen volt az a rideg eljárása, amellyel a különváláskor a felesége távozását elősegítette, de ma már az alperes is nyilván szintén helytelennek tartja akkori hirtelen elhatározását. Ha ez perbeli nyilatkozataikból nem is tűnik ki, annak érthető oka a pereskedéssel járó izgalom és hangulat. A perlekedés megszűnése azonban meghozhatja a kívánatos változást. A különválást megelőző nézeteltéréseknek most már még kisebb a jelentőségük. Arra a következtetésre, hogy a felek végleg elidegenedtek egymástól, abban az esetben sem lehetne jutni, ha valóknak bizonyulnának a fellebbezésben előadott újabb állítások. A gazdálkodás kérdésében támadt állítólagos nézeteltérések okát kölcsönös jóakarattal ki lehet küszöbölni. Egymás megbecsülését nem lehet ugyan kikényszeríteni, de ki lehet érdemelni, az alperesnek azt a kijelentését pedig, hogy őszi betakarítás után elmegy a fiához, tárgytalanná tette az, hogy az ősz folyamán mégsem hagyta ott a felperest. (Legf. Bír. Pf. I. 22.272/1956. sz., B. H. 1957/4. sz. 1596.) 422. Hosszabb, házasságon kívüli együttélés után kötött házasság esetén az előző együttélést is mérlegelni kell a komoly és alapos ok megállapításának kérdésében (Csjt. 18. §). A felek közel tíz éven át házasságon kívül együtt éltek. Ez az együttélés zavartalan volt. 336