Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

A megvalósítási szerződés megkötését a felek közötti tárgyalások előzték meg, amelyeknél rendelkezésre álltak az újítási javaslat megvalósításánál jelentkező népgazdasági eredmények előkalkulációval számított adatai is. A szerződés szövegéből kitűnően a felek egyezően arra a megállapodásra jutottak, hogy a népgazdasági megtakarítást reális összehasonlítási alap hiányában teljes pontossággal értékelni nem lehet. Ezért az összes körülményeknek mérlegelése alapján abban állapodtak meg, hogy az alperes újítási díj fejében eszmei alapon 8000 Ft-ot, a technológia beállításáért pedig 2000 Ft-ot fizet a felperesnek. Nincs semmi adat arra, hogy a felperes megtévesztés, illetőleg kényszer hatása alatt kötötte meg a szerződést. A felperesnek az az előadása, amely szerint a szerződés azért semmis, mert az újítási díjat nem a 38/1957. (VI. 23.) Korm. sz. rendelet 11. § (1) bekezdése alapján állapították meg, hanem a (2) bekezdés alapján, megalapozatlan. A 38/1957. (VI. 23.) Korm. sz. rendelet 11. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha az újítás nem sorolható az (1) bekezdésben szabályozott esetek körébe, úgy az újítási díjat eszmei alapon kell megállapítani. Ez a rendelkezés csupán azt határozza meg, hogy milyen esetben foghat helyet az újítási díjnak a meghatározása eszmei alapon, de nem jelenti azt, hogy a (2) bekezdés alapján megállapított újítási díj jogszabályba ütközik, ha egyébként az újítás az (1) bekezdésben szabályozott esetek körébe volna sorolható. Ilyen értelmezése a jogszabálynak azért nem helyes, mert a (2) bekezdés szerinti díj nagyságának a meghatározásánál értelemszerűen alkalmazni kell az (1) bekezdés a) pontjában megállapított irányelveket, amelyek az (1) bekezdés b) pontja esetén is irányadók. Az adott esetben a megvalósítási szerződésből kitűnően a peres felek a szerződés megkötésekor a tények és körülmények ismeretében egyezően azon az állásponton voltak, hogy az újítási díjat a 11. § (1) bekezdése alapján meghatározni nem lehet, ennek az okait a szerződésben egyezően fel is tárták és az összes körülményeknek a mérlegelésével eszmei alapon állapították meg az újítási díjat, ami azt jelenti, hogy nemcsak a szerződésben kiemelt, hanem minden számbavehető körülményt értékeltek. A perben feltárt adatok szerint a feleknek a szerződésben foglalt megállapítása a szerződéskötéskori állapotnak meg is felel. A felperes tehát már ezért sem hivatkozhat jogszerűen arra, hogy az újítási díjnak eszmei alapon történt meghatározása jogszabályt sért, illetőleg, hogy ő a szerződés megkötésekor tévedésben volt. Az a körülmény, hogy az alperes részben az újítás megvalósítása folytán az első évben nagyobb mennyiségű homokot termelt, mint amennyit a felek a szerződésben megjelöltek és a népgazdasági eredmény, illetőleg az önköltség utólag mérlegelhetővé vált, ugyancsak nem ad a felperesnek jogot arra, hogy a szerződés módosítását jogszerűen kérhesse. A népgazdasági eredmény, illetőleg az önköltség az újítási díj megálllapításának csak az egyik eleme. Az újítási díj összege a 38/1957. (VI. 23.) Korm. sz. rendelet 11. § (1) bekezdése esetében is a százalékos kulcs nagyságának a megállapításától függ, aminél az összes számításba vehető tényezőket — ezek között nem utolsósorban a népgazdasági eredmény, illetőleg az önköltség összegét is — együttesen kell mérlegelni és a nagyobb népgazdasági eredmény, illetőleg a magasabb önköltség a jogszabályban meghatározott határok 25