Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

rösét a rendelet 7. §-ára hivatkozással további 50%-kal növelte és ehhez hozzáadott a berendezési tárgyak és ágyneműhasználat címén 117 Ft-ot. Ekként kerekítve 400 Ft-ban állapította meg az albérleti díjat. Ez a számítási mód törvénysértő. Az idézett rendelet 7. § (6) bekezdése értelmében ugyanis az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott díjat csak akkor lehet 50%-kal növelni, ha a bérlő bútorozatlan helyiséget ad család (házaspár) részére albérletbe. Már pedig a felperesek bútorozott szobát vettek ki. Ezért a 7. § (1) bekezdése a) pontjában foglaltak alapján kiszámított díj 50%-kal nem növelhető. Marad tehát ez a díj 189 Ft. A 7. § (1) bekezdés b) pontja szerint albérleti díj címén ehhez felszámítható még bútor, ágynemű és a lakóhelyiségekben levő egyéb berendezési tárgyak használatáért személyenként legfeljebb havi 100 Ft. Így az alperes által felszámítható bérleti díj havi 389 Ft. A Legfelsőbb Biróság a személyenkénti 100—100 Ft felszámítását az albérlet mellett biztosított kiterjedt használatot figyelembe véve, helyénvalónak találta. Az idézett rendelet 9. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint az e rendeletben meghatározott díjat meghaladó részében az albérleti szerződés semmis. Tehát a bérlő által felszámítható albérleti díjnál magasabbat a bíróság sem állapíthat meg. Törvénysértő ezért a másodfokú bíróságnak az albérleti díj megállapítására vonatkozó döntése. (P. törv. 21.976/1960. sz., B. H. 1962/2. sz. 3100.) Szolgálati lakás 308. A 39/1959. (IX. 20.) Korm. sz. rendelet 15. §-ával módosított 35/1956. (IX. 30.) MT sz. rendelet 48. §-a szerint, ha a munkaviszony bármilyen címen megszűnt, a szolgálati lakásra létesített bérleti jogviszony is megszűnik és a bérlő köteles a lakást tizenöt napon belül kiüríteni. A bérleti jognak ebből az okból történt megszűnésével kapcsolatban a bérlő, illetőleg az elhalt bérlőnek a bérleti jogviszony folytatására jogosult hozzátartozói elhelyezéséről (részükre más lakás biztosításáról) igazgatási úton kell gondoskodni. A felhívott rendelkezésből okszerűen következik az is, hogy a munkaviszony megszűnése esetén a megszűnt munkaviszonyon alapuló szolgálati lakás kiürítése nem bírói, hanem igazgatási útra tartozik. Ugyancsak nincs helye bírói eljárásnak a munkaviszony megszűnése után a szolgálati lakásban visszamaradt személyeknek a szolgálati lakásból való eltávolítása iránt sem, mert ezek a személyek a kijelölt bérlő munkaviszonyának megszűnése és a szolgálati lakásból való kiköltözése után jogcím nélkülivé váltak, s ezeknek a kiköltöztetésére a 35/1956. (IX. 30.) MT sz. rendelet 80. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés az irányadó. Ez vonatkozik a szolgálati lakás bérlőjéül kijelölt személy házastársára is, mert a 39/1959. (IX. 20.) Korm. sz. rendelet 11. §-ával kiegészített 35/1956. (IX. 30.) MT sz. rendelet 40. § (4) bekezdése szerint a bérleti jogviszony szempontjából őt nem bérlőtársnak, hanem családtagnak kell tekinteni. (P. K. 787/R. 48. §, B. H. 1960/8. sz.) 254