Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

lezett személynek (s hozzátartozóinak) elhelyezése válik szükségessé. Az ilyen bírósági határozat végrehajtásának foganatosítása a 35/1956. (IX. 30.) MT sz. rendelet 80. § (2) bekezdése értelmében ugyancsak a lakásügyi hatóság hatáskörébe tartozik. (P. K. 845. sz., B. H. 1963/6. sz.) 293. A szívességi lakáshasználat és az albérleti jogviszony elhatárolásánál mindig a teljes tényállás ismeretében, a felek ügyleti akaratának értékelésével, az eset összes körülményeinek mérlegelésével kell állást foglalni, szem előtt tartva azt is, hogy a rokonnak a lakásba fogadása egymagában a rokoni kapcsolat alapján még nem minősülhet sem albérletnek, sem szívességi lakáshasználatnak, hanem az egymásközti viszonyban olyan közösség is lehet a használat alapja, amelynek tartalmát a bíróságnak figyelembe kell vennie. Lakáshasználatnál a szívesség lehet az ügylet jellegzetes része, de lehet annak motívuma is. Ezért attól az ügyleti típustól, amikor a lakáshasználat alapja a szívesség, meg kell különböztetni azt az ügyleti típust, amikor a lakáshasználat alapja az albérleti jogviszony s ennek keretében pl. az albér meghatározásáról szerepelt a szívesség mint motívum. Egymagában az alacsonyabb ellenértékből vagy a lakáshasználat huzamosságából a szívességi lakáshasználatot mint ügyleti típust nem lehet megállapítani. A szívességi lakáshasználat megállapításának az eset összes körülményei alapján kell megtörténnie. A 2.252/1953. (I. 23.) KipM sz. utasítás 104. pontjából, a 35/1956. (IX. 30.) MT sz. rendelet 39. §-ából és a 15/1957. (III. 7.) Korm. sz. rendelet 88—92. §-aiból az következik, hogy a bérlőtársi viszonynak egyik fontos kelléke az együttes beköltözés. Ez jogi fogalomnak tekintendő, tehát fennállhat akkor is, ha a lakásba költözés időbelileg nem esik pontosan egybe (pl. az egyik bérlőtárs a másik beköltözésekor kórházban volt). Az együttes beköltözés alól a 35/1956. (IX. 30.) MT sz. rendelet 40. §-a és a 15/1957. (III. 7.) Korm. sz. rendelet 93. §-a csak a házastársak lakáshasználatánál tesz kivételt. A kiemelt feltétel döntő súlya folytán a 11/1953. (III. 24.) MT sz. rendelet hatálybalépése előtt keletkezett jogviszonyoknál is csak akkor lehet bérlőtársi jogviszonyt megállapítani, ha az említett feltétel fennáll. Az együtt beköltözés figyelmen kívül hagyása azzal a következménnyel járhatna, hogy a bíróság segédkezet nyújt a bérleti jognak a lakásba később bekerült személy részére való átjátszásához. Miután a bérlőtársi viszony megállapítása a bérbeadóra is kihat, az erre vonatkozó perbeli vitát a bérbeadó perbenállása nélkül eldönteni nem lehet. Vannak azonban olyan esetek, amikor a lakás közös használói között anélkül létesült és áll fenn közösség, hogy ez a bérbeadó felé bérlőtársi viszonyként jelentkeznék. Az ilyen közösséget a bérbeadó irányában nem lehet ugyan figyelembe venni, azonban nincs akadálya annak, hogy a lakás bérlőjének és az általa befogadott személynek egymásközti megállapodását a kettejük viszonyában a bíróság figyelembe vegye. Ilyen esetben a lakás használóinak (bérlőnek és az általa befogadott személynek) egymásközti jogviszonya a közös használat alapjául szolgáló jogviszonyra, valamint a közösségre vonatkozó általános polgári jogi szabályok alkalmazását teszi indokolttá. Ebből folyik, hogy a lakás bérlője az egymásközti megállapodáson alapuló lakáshasználatot nem szüntetheti meg tetszésétől függően bármikor, hanem csak alapos indokoltság esetén és méltányos határidő mellett. 247