Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

lőssége szempontjából azonos hatályú a bűnösséget megállapító ítélettel (P. K. 796/73. sz. állásfoglalás, B. H. 1961/5. sz.). Ezzel szemben a Btá. 56. §-a alapján a nyomozati, vagy az előkészítő szakban hozott megszüntető határozat csak arra ad törvényes alapot, hogy a polgári per bírósága a kártérítési felelősség szempontjából vizsgálhassa, hogy az alkalmazott a kárt szándékos bűncselekménnyel okozta-e. Ha a jogerős felmentő ítélet a Bp. 180. §-ának a) vagy b) pontján alapszik, a Bp. 9. §-ának rendelkezései kizárják a lehetőségét annak is, hogy a polgári perben eljárt bíróság, az előtte felmerült újabb bizonyítékok .alapján állapítson meg szándékos bűncselekményt a perbevont s koráböan jogerősen felmentett munkavállaló terhére. Az újabb peradatok alapján a polgári per bírósága — feltéve, hogy a törvényes határidő még nem járt le — a büntető perben perújítást kezdeményezhet és annak jogerős elbírálásáig a per tárgyalását a Pp. 152. §-ának első bekezdése alapján felfüggesztheti. A perújítás sikertelensége esetén a kereset elutasításának, sikeressége —> tehát a szándékos bűncselekmény megállapítása — esetén pedig a munkavállaló marasztalásának lesz helye. (P. K. 804/7. sz., B. H. 1961/8—9. sz.)9 142. Az élet és testi épség tudatos veszélyeztetése miatt jogerősen elítélt munkavállaló a munkakörében harmadik személynek okosott kárért a károsulttal szemben a Ptk. 348. § (1) bekezdése értelmében nem tehető felelőssé (Ptk. 348. §). Az alperes az Autóközlekedési Vállalat gépkocsivezetője, a baleset alkalmával ebben a minőségben vezette munkáltatójának a tehergépkocsiját, amellyel a munkáltató által vállalt fuvarban követ szállított. Eközben összeütközött a BM Tűzrendészeti Parancsnokság tűzhöz kivonuló szerkocsijával. Az összeütközésnél csak az alperes sérült meg könnyebben — egyéb személyi sérülés nem volt —, viszont mindkét gépkocsi megrongálódott. A balesetből kifolyólag indult bűnügyben a bíróság az alperest bűnösnek mondotta ki élet és testi épség tudatos veszélyeztetésének, valamint a társadalmi tulajdon gondatlan megrongálásának bűntettében és ezért őt 8 hónapi javító-nevelő munkára ítélte 10%-os bércsökkentéssel. A felperes keresetében gépkocsi javítási költségének a megfizetésére kérte kötelezni az alperest, azt vitatva, hogy egyedül az ő vétkes magatartása okozta a balesetet, tehát ő felelős az abból származott kárért. Az alperes a jogerős büntetőbírói ítélettel szemben állította, hogy a felperesi gépkocsivezető is vétkes a baleset bekövetkeztében, ezért kármegosztásnak van helye. Az elsőfokú bíróság a javítási költségek megfizetésére az alperest kötelezte. Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. A Ptk. 348. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a károsulttal szemben általában a munkáltató felelős az alkalmazottja által, annak munkakörében vagy hatáskörében harmadik személynek okozott kárért. Az alkal9 A Btá. és Bp. idézett szakaszai helyett a Btk. és Be. megfelelő szakaszait kell érteni. 144