Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

A Legfelsőbb Bíróság P. K. 804/6. számú állásfoglalása szerint a házastársak pusztán az együttélés ténye és az ahhoz kapcsolódó házassági vagyonjogi viszonyok alapján még nem tekinthetők közös üzembentartóknak. Az együttélésből, s a Csjt. 27. §-ában foglalt rendelkezésből folyik, hogy a házastársi vagyonközösség esetleg kiterjed a veszélyes tevékenység folytatásához használt gépre (gépjárműre), a közös tulajdonosi minőség azonban egymagában még nem elég ahhoz, hogy ez alapon mindkét házastárs üzembentartónak minősüljön. Az üzembentartó személyének megállapításánál gépjármű esetében a forgalmi engedély, a rendőrhatósági nyilvántartás adatai komoly segítséget adnak. E gépjármű-nyilvántartásban szereplő tulajdonost az ellenkező bizonyításáig üzembentartónak kell tekinteni. De üzembentartó olyan személy is lehet, akinek forgalmi engedélye nincsen, neve a gépjármű nyilvántartásában sem fordul elő. A Ptk. 345. § (1) bekezdése értelmében azt kell üzembentartónak tekinteni, aki a fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytatja. A folytatás ismétlődő, rendszeres és tartós tevékenység, annak fennállását csak az eset körülményeinek gondos vizsgálata alapján lehet eldönteni. Az együttélő házastársakat tehát — a tulajdonjogtól és a hatósági engedélytől függetlenül — akkor kell közös üzembentartónak tekinteni, ha a fokozott veszéllyel járó tevékenységet mindketten közösen rendszeresen folytatják. Ha az adott esetben a motorkerékpárnak a felperes is üzembentartója volt, akkor mint károsult a felelősség szempontjából nem tekinthető harmadik személynek, tehát kárának megtérítését nem a Ptk. 345. §-a alapján és nem is az egyetemleges felelősség szerint követelheti, hanem a 346. § (1) bekezdése értelmében csupán a felelősség általános szabályai szerint. A felperes férjének — ha a közös üzemeltetés megállapítható — a gépjármű vezetése közben tanúsított felróható magatartása a felperes terhére esik és az alperestől, a másik gépjármű üzembentartójától csak az alperesi gépjárművezető magatartásának felróhatósága arányában követelhet kártérítést. Ha azonban a felperes nem üzembentartó, csak kizárólag utas volt (üzembentartónak egyedül a férjét lehet tekinteni), akkor a felperes kárának megtérítését — a tárgyi felelősség és a közös károkozásból származó egyetemleges felelősség alapján — egyedül az alperestől is követelheti. Mindebből következik, hogy az alperes felelőssége kérdésében nem lehet addig dönteni, amíg nincs tisztázva, hogy a felperes a motorkerékpár üzembentartójának minősül-e vagy sem. (Legf. Bír. Pf. II. 22.394/1960. sz., B. H. 1962/3. sz. 3136.) 139. Felelősség sorompó nélküli vasúti átjárón átkelés közben keletkezett kárért (Ptk. 345., 346. §). Az alperes menetrend szerint közlekedő személyvonata a sorompó nélküli vasúti átjárónál elütötte a felperes lánctalpas erőgépéhez kötött 5 levelű ekéjét. Az eke a sínek között elakadt és ezt a traktorvezető a közeledő szerelvény odaérkezte előtt kiszabadítani nem tudta. A traktorvezető a vonat közeledését észlelve elébeszaladt, de a vonatot integetéssel nem sikerült megállítania. A szerelvény csak az útátjárótól mintegy 35 méterre állott meg, miután a sínek közül az ekét kidobta és összeroncsolta. 138