Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

távolságra való elhelyezése a károsult mulasztása, tehát az ebből eredő kár felróható magatartásából származik. Az a kérdés azonban, hogy az asztagok nem megfelelő távolságra való elhelyezése a kár keletkezésére és mérvére milyen hatással volt, szakértői bizonyítás tárgyát képező kérdés. A perben erre nézve bizonyítás lefolytatva nincs és a nyomozati eljárás során meghallgatott szakértő sem adott erre véleményt. Ezek bizonyítása nélkül pedig a kár összegszerűsége tekintetében állást foglalni nem lehet. (Legf. Bír. Pf. II. 21.119/1961. sz., B. H. 1962/3. sz. 3135.) 133. Felelősség az erdő faállományában a mozdonyból kipattanó szikra által okozott tűzkárért (Ptk. 345. §). A tűz a pályatest mellett a hófogó sávnál keletkezett és több ágban haladt az erdő irányába. A jellegzetes tűznyomokból a tűzoltók, a tűzoltásnál segédkező személyek, de a szakértő is mozdonyszikrától származó tűzre következtettek és ilyen értelmű tanúvallomást tettek. Megalapozott tehát az elsőfokú bíróságnak az a ténymegállapítása, hogy a tüzet az alperesi mozdony szikrája okozta. A kárért az alperes felelősséggel tartozik a tárgyi felelősség szabályai szerint (Ptk. 345. §). A 6.610/1948. Korm. sz. rendelet nem általában zárja ki az alperesek felelősségét a mozdonytüzek okozta kárnál, hanem csak arra az esetre, ha a földtulajdonos a vasút mentén a szélső vágány tengelyétől számított 10—rlO méter szélességnél, ahol pedig a pálya emelkedése vagy a mozdony szikraszórásából eredő tűzveszélyt fokozó egyéb okok miatt ennek szükségességét a közlekedésügyi miniszter megállapítja, 20—20 m szélességnél közelebb telepít erdőt. Az adott esetben az erdő jóval a 20 méteres távolságon túl, 120—130 m távolságban volt telepítve a vágánytól. A hivatkozott rendelet alkalmazására tehát nem kerülhet sor, s az alperes tárgyi felelőssége fennáll. (Legf. Bír. Pf. I. 21.177/1961. sz., B. H. 1962/11. sz. 3344.) 134. A vegyszeres gyomirtás a használt gépi erőtől függetlenül fokozott veszéllyel járó tevékenység, az ebből eredő kárért tehát vétkesség nélkül is fennáll a felelősség (Ptk. 345. §). Az állami gazdaság a felperes 36 holdas napraforgó vetése mellett L-alakban fekvő kukoricatábláján dikonirt vegyszerrel gyomirtást végeztetett az alperessel, a vele kötött szerződés alapján. Az állami gazdaság jelölte meg a helyszínen a gyomirtandó területet, gondoskodott a jelzést végző emberek kiállításáról, a vegyszeres permetezést azonban az alperes alkalmazásában álló pilóták két repülőgépről végezték. A gyomirtás közben a felperes napraforgóvetése is szórást kapott, amelynek következtében mintegy 34 holdon a vetés teljesen elpusztult, mintegy 2—2V2 holdon pedig részleges kárt szenvedett. A megyei bíróság a járásbíróságnak az alperes kártérítési felelősségét megállapító jogi állásfoglalását elfogadta, de nem az általa felhívott Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése, hanem a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése alapján. A vegyszeres gyomirtás ugyanis fokozott veszéllyel járó tevékenység és miután azt az állami gazdasággal kötött szerződés alapján az alperes végezte, a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatójának — a felperessel szemben — az alperest kell tekinteni. 134