Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

Ennek a jogpolitikailag is legfőbb célnak megvalósítását a jóvátétel (reparáció) biztosításával szolgálja. A felelősség intézménye tehát közvetlenül az okozott kár jóvátételére, közvetve pedig a károkozás megelőzésére irányul. A károsultnak nyújtott jóvátétel ugyanis a károkozóval szemben megtorlásként jelentkezik, s ekként mind a károkozóra, mind pedig általánosságban visszatartó erővel hat. Bár a társadalom elsősorban a felróható magatartásokkal szemben védekezik, a megelőzés mint alapvető jogpolitikai cél nem szorítkozik a vétkes károkozás területére, hanem érvényesül a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatásából eredő, tehát jogellenes, de nem vétkes károkozással szemben is. A Ptk. felelősségi rendszere a vétkesség elvén áll, s ezért kártérítésre általában azt kötelezi, aki a kárt nemcsak jogellenesen, hanem egyszersmind vétkesen is okozta. A Ptk. felelősségi rendszere azonban fenntartotta a vétkesség nélküli (ún. tárgyi) felelősség intézményét is. A 345. § (1) bekezdése szerint: aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat, köteles az ebből eredő kárt megtéríteni. Felelőssége alól — a (2) bekezdés szerint — csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy e kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik. Ha a kár okozására felróható magatartásával a károsult is közrehatott, a kár megosztásának van helye. A kármegosztás feltételeit a vétkes károkozás körében a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése, a tárgyi felelősség körében pedig a Ptk. 345. §-ának (3) bekezdése tartalmazza. A Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése szerint a károsult a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében úgy köteles eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amely abból származott, hogy a károsult e kötelezettségének nem tett eleget. A fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatásából eredő kárért való felelősség tekintetében pedig a Ptk. 345. §-ának (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy nem kell megtéríteni a kárt annyiban, amennyiben a károsult felróható magatartásából származott. Megtörténhet, hogy a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatása közben előállott baleset során nemcsak harmadik személy, hanem a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatója (üzembentartó) is károsodik. Pl. a gépkocsi elüti a forgalmas útkereszteződésbe behajtó kerékpárost, s a hirtelen fékezés és irányváltoztatás következtében megcsúszott gépkocsi beleütközik a felső vezeték tartóoszlopába és megrongálódik. Az összeütközés következtében a gépkocsiban 10 000 Ft. kár keletkezik, a kerékpárost pedig 5000 Ft kár éri. Ha a kerékpáros a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése alapján pert indít a gépkocsi üzembentartója ellen, lehetséges, hogy utóbbi nemcsak a kereset teljes elutasítását kéri, hanem a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján viszontkereset, illetőleg feltételes beszámítási kifogás útján a saját 10 000 Ft kárát is érvényesíti. Ha az alperes sem a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül eső elháríthatatlan okot, sem a felperes felróható közrehatását nem tudja bizonyítani, a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése alapján meg kell térítenie a felpe121