Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

most már mint a felek között létrejött új szerződés szerinti teljesítést követel- ' heti, s ennek a jogának érvényesítésével nyilvánvalóan nem késett el. (P. törv. 20.815/1962. sz.} B. H. 1963/4. sz. 3537.) 100. Kellék- és jogszavatosság elhatárolása (Ptk. 305—308. § és 372—373. §.) A másodfokú bíróság a jogvitát a Ptk-nak a hibás teljesítésre vonatkozó rendelkezései (305—308. §) alapján döntötte el. E rendelkezések az eladott dolog fizikai kellékeiért való szavatosság (kellékszavatosság) szabályait tartalmazzák. A szavatossági (kellékszavatossági) jog érvényesítéséről akkor lehet szó, amikor az eladott dologban az átadáskor nincsenek meg a törvényes vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságok. Ennek következtében pedig a dolog nem felel meg a szerződéses célnak, s így rendeltetésszerű használatra alkalmatlan. A felperes nem állította, hogy az átadott motorkerékpárnál nincsenek meg a törvényes, vagy a szerződésben kikötött, annak használatát érintő tulajdonságok. Kereseti tényelőadásainak tartalma szerint a motorkerékpár használható volt és használható volna, ha annak igazoló iratait a közlekedésrendészet kiadná. Az igazoló iratok bevonása, illetőleg az új igazoló iratok kiadásának megtagadása viszont korlátozza a felperes tulajdonjogát, mert azok nélkül motorkerékpárjával nem vehet részt a közúti közlekedésben. Eszerint a felperes a perben nem kellékszavatossági, hanem jogszavatossági igényt érvényesített. A jogszavatosság szabályait a Ptk. 372. és 373. §-ai tartalmazzák. Míg a Ptk. a kellékszavatossági jogok érvényesítésére rövid határidőket szab, a jogszavatosságból eredő igények érvényesítését nem kötötte külön határidőhöz. Ez utóbbi igények érvényesítésére tehát az elévülés általános szabályai az irányadók. (P. törv. 21.454/1962. sz., B. H. 1963/8. sz. 3654.) h) A szerződés megszűnésének égyes esetei. Elévülés 101. Elállás adásvételi szerződéstől (Ptk. 320. §). A felperes keresete azon alapult, hogy a szerződés hatálytalanná vált, mert a vételárhátralék kifizetésének elmaradása szerződésileg kikötött bontófeltételt képez. A felperes szerződést szegett, amikor a vételárhátrálékot a kikötött időpontban nem fizette ki. A Ptk. 4. § (3) bekezdéséből kifejezésre jutó jogelv szerint saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat. A teljesítés értékaránya mellett — mégha megilletné is az elállás joga felperest — jogának rendeltetésellenes gyakorlása — a Ptk. 5. § (2) bekezdése szerint is — joggal való visszaélésnek minősülne, amikor viszont bírói jogsegély nem nyújtható. Mindezeken túlmenően azért sem volna jogosult a felperes arra, hogy elállási jogát gyakorolja, mert a neki jutó ingatlan egy részét értékesítette, márpedig a Ptk. 320. § (3) bekezdése értelmében is fenntartott jogelv szerint nem gyakorolhatja a szerződésen alapuló elállás jogát az a fél, aki a megkapott szolgáltatást csak tetemesen csökkent értékben tudja visszaszolgáltatni. (Pest m. Bír. Pf. IV. 20.385/1960. sz., B. H. 1960/7. sz. 2660.) 100